Még a nyolcvanas években több nyáron át a Balaton mellett, Káptalanfüreden üdültettünk gyerekeket. Klasszikus úttörőtábor volt. Reggel trombitaharsogás, majd zenés ébresztő, napi programok, este tábortűz.
Kamaszok kedvenc játéka egy dalocskával kísért mozgás: „Körben áll egy kislányka, lássuk ki lesz a párja! Lássuk, kit szeret a legjobban! Azzal fordul oly gyorsan. Ezt szereti legjobban.” – és aztán forgózás a választottal. Serdülő fiúknál, lányoknál már némi erotikus tartalommal is gazdagodott. Egy alkalommal elhúzódott a program. Tíz óra után öt perccel a kapunál rendőrautó fékezett. Az egyenruhások felszólítottak, azonnal fejezzük be szabálysértő cselekedetünk, mert tízkor életbe lépett a csendrendelet.
A modern világban egyre több a zajforrás. Embertársaink is egoistábbak, inkább magukra gondolnak, mint másokra figyelnének. Az állandó zaj ártalmait mindenki ismeri: fülzúgás, kialvatlanság okozta dekoncentráltság, állandó fáradtságérzet, komolyabb tünetekről nem is szólva.
Az ország és a települések irányítói különböző módokon igyekeznek a zajszennyezésnek gátat szabni, vagy legalább mérsékelni: kamionstop, vasárnapi fűnyírás tilalma, későn kezdődő koncertek hangosításának korlátozása stb. Persze akadnak, akik túlzásba esnek. Bosszankodni vagy nevetni lehet az egyik Balatonközeli falu üdülőinek felháborodásán. Szerintük hajnalonta a kakasok túl hangosan kukorékolnak. Zavarják pihenésüket. Az önkormányzat tiltsa be a tarajosok rikoltozását!
Debrecen belvárosának közvetlen közelében lakom. Zajból jut bőven. Közel a Faraktár utcai felüljáró. Egésznapos dugók. Késő este motorosok, BMW-sek bömböltetik járműveiket, döngetnek százhússzal. A közeli vasút mozdonyainak éjszakai kürtölését megértem, nekik kötelező jelezniük. A mozdonyvezetők többsége ekkor is figyelmes. Vagy a halkabb dudát nyomják vagy a normál hangú megszólaltatást fogják rövidebbre. Persze akadnak kivételek. Elromlik a sorompó az Ótemető utcán. A vezéreknek ilyenkor muszáj hosszan hangot adni. Előírás, másrészt mindig akadnak figyelmetlen autósok.
Ott a NAV székház is. Alig akad éjszaka, mikor riasztója ne szólalna meg. Amint a hivatalban vége a munkaidőnek, előkerülnek a fűnyírók, lombfúvók, és napestig bömbölnek a masinák. Hétvége sem kivétel. A Faraktár utcai szervizúton csúcsidőben elviselhetetlen a forgalom. Motorbőgetés, dudaszó. Kátyúzás címén agyontaknyolt madzagvékony utcácska buckáin hangosat koppannak a futóművek. Reggel hatkor szelektív hulladékgyűjtő teherautója dübörög végig. Éjszaka lomosok rugózatlan utánfutói zörögnek az utcában.
Említhető még a majd minden éjszaka megszólaló autóriasztó, a repülőtérről felszálló gépek sugárhajtóműveinek zaja, a hajnalhasadáskor betonfúróval falnak esők idegborzoló ténykedése, és mindig akad szomszéd, aki hangosan bömbölteti hanghordozóit. Családi perpatvarok tarkítják a zavaró hangpalettát. Bejárati ajtótól löktem már el részeget, mert éjfél után mindenáron hozzám akart bejutni.
A kellemetlenségek sorát kissé ellensúlyozza pacsirták trillája, búbosbankák kettes–hármas huhogása, galambturbékolás (erkélyünkön most kelt ki két fióka). Még a varjak károgása is üdítően hat, mérsékli a nem kívánt zajok generálta bosszúságot.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás