Korábban már megfogalmaztam pozitív gondolataimat a gólyatábori tűzijáték kapcsán. Ezúttal azonban felvetődött egy újabb téma, az eddig sajtót és közvéleményt feltűnően elkerülő, most mégis hirtelen feltörő probléma – a félévente, nyaranta mindössze néhány alkalommal, ám akkor jelentős sikerrel és népszerűséggel megrendezett egyetemi események zaja.
Helyszín a Nagyerdő, az „évjárat” 2024. A Debreceni Egyetem Gólyatábora az egyik legpatinásabb rendezvény az ország felsőoktatási történelmében. Az Egyetemvárosban ugyancsak nem új keletűek az afféle események, amelyekkel megünneplik a frissen felvett hallgatók első sikerét, egyetemi polgárrá válását vagy épp a puszta tanévkezdést. Ugyanez a hagyománytisztelet és hosszú-hosszú évekre, évtizedekre visszatekintő történelem elmondható az állatkertről, ha a terület egészét nézzük, a Kultúrparkról. Nem véletlen, hogy ezt hozom példaképp, hiszen ennek közelsége vált a „zajszennyezés” kapcsán leggyakrabban használt érvvé. Az egyetem egyik egyedülálló hagyománya, hogy a Nagyerdei Stadionban – amely aréna ennek kiváló, tágas és igen otthonos, hangulatos teret kínál – minden szeptemberben megrendezik a DE évnyitó show-ját, a yoUDayt. Ez valóságos sztárparádét kínál a résztvevőknek, akik a zenén túl fergeteges látványelemekkel tarkított show-val gazdagodnak, rögtön az egyetemi tanév elején. Ez természetesen járulékos hangelemekkel jár. Akárcsak a Campus Fesztivál – mindössze – négy napja vagy épp a gólyatábor mindössze kettő szűk hetet sem kitöltő időtartama. Mindezekhez pedig hozzájárulnak olyan kisebb események is mint az egyes kari HÖK-ök által szervezett minifesztiválok, afterfőzések, kocsmatúrák, amelyeken gyakorta még ipari erősségű kihangosító-rendszereket sem használnak, a zajhatások minimalizálására pedig a szervezők is különösképp odafigyelnek – állítom meggyőződve, megannyi személyes tapasztalat alapján. De akkor hol itt a probléma?
Ezekkel az említett rendezvényekkel sehol. Sokkal inkább azzal a rosszindulatú hozzáállással, amely a közösségi médiát lepi el, alkalomadtán már-már a rendezvények elkezdése előtt. Egyetemistákról van szó, fiatalokról, akik erejük teljében, társaik körében szeretnék átérezni azt az egyedülálló hangulatot, amelyet a Debreceni Egyetem közvetlensége, az egyetemi élet sokszínűsége kínál. Noha az állatkert és az idősek otthona, a klinika közelsége vitathatatlan, akárcsak egyes lakóházak rendezvényközelsége, ám ezek az események a lehető legkorszerűbb, legprecízebben megalkotott, megtervezett struktúrákon alapulnak, a szervezők minden figyelmével együtt – kiváltképp legyen szó arról, hogy alighanem egy kezemen megszámolhatom, hány alkalommal töltik meg morajjal a Nagyerdőt és az Egyetemvárost. Visszautalva a tűzijátékra, két hét alatt összesen 28 perc erejéig voltak, nagyobb volumenű hanghatások, koncertek esetében néhány óráig. Félreértés ne essék, korántsem állítom, hogy egyes polgártársaknak, állatkerti lakóknak ez nem kellemetlen. Ám egy példával szemléltetve hadd védjem meg egyetemista társaimat: megtörtént, hogy egy idősebb környékbeli lakos keresett fel egy igen kemény munkával megszervezett, Víztoronyban rendezett koncertet is magában foglaló esemény során, mondván, hogy ő is volt gólya, nem is akármilyen alkoholfogyasztást és bulihangulatot beiktatva, de ez a zaj tűrhetetlen! No kérem, hol itt a megértés?
Ismerjük a mondást: elpusztult a tehenem, pusztuljon el a szomszéd tehene is…!
Barna Marci
Új hozzászólás