Itt az írás, forgassátok Érett ésszel, józanon, S benne feltalálhatjátok Mit tanít bölcs Salamon: Miképp széles e világon Minden épűl hitványságon, Nyár és harmat, tél és hó Mind csak hiábavaló!
Fent a fáknak pírja játszott, de ez a pír hervadás volt, mint a földről távozónak arcán rózsák rajzolódnak. Mentem az utcák sorában és egy kert előtt megálltam: egy lakó se vágyik innét, itt a bölcs lerakja könyvét, itt a gyors kalmár lefekszik s hallgat hajnaltól napestig.
A költő, akit saját elmondása szerint nem is érdekelt a költészet és az irodalom. Annyira nem, hogy általános iskolában nyelvtanból szinte bukásra állt. Az olvasás volt az első lépés az úton, ami később odáig vezetett, hogy a Debreceni Egyetem magyar nyelv és irodalom alapszakján, filozófia minoron évfolyamelsőként végezzen. Az olvasást a paranormális jelenségekről szóló könyvek, illetve UFO-magazinok, valamint vallástörténettel, filozófiával foglalkozó kötetek szerettették meg vele.
Verseiben a 20. század megpróbáltatásait dolgozza fel. Úgy vélte, hogy egy költő feladata az, hogy válaszokat adjon a társadalom által feltett kérdésekre.
1964 óta minden évben április 11-én ünnepeljük a magyar költészet napját. E napon született József Attila, akit méltán nevezünk a 20. század egyik legnagyobb magyar költőjének.
Hamarosan megjelenik a művészetekért rajongó debreceni édességgyáros, Felföldi József legújabb verses kötete. Az elsőt 1970-ben adta ki magán kiadásban. Lektora, az akkor Nagykállóban élő Ratkó József volt.
Azon gondolkodtam, hogy ha egy szóval kellene illetni Kerékgyártó Kálmán legújabb, „A hit nem ismer lehetetlent” című verses kötetét, akkor biztos a „szívmelengető” jelzőt választanám. A kis könyvecske megjelenése alkalmából kerestem fel a debreceni költőt.
Tóth Eszter költő, író és műfordító. Apai nagyapja Tóth András szobrász, édesapja Tóth Árpád költő és férje Hollós Korvin Lajos író volt (a fia Hollós Máté zeneszerző).
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.