Klebelsberget tiszta szívemből sajnálom. Róla nevezték el a „Kunó”-ra keresztelt, pedagógus idegeket permanensen borzoló intézményfenntartó központot. A jeles oktatáspolitikus neve komolyabb, vállalhatóbb kezdeményezéshez illene, hiszen irányításával a Horthy-rendszerben 3500 tanterem épült. A jelenleg regnáló központosított fenntartó pedig a meglévő oktatási helyeket sem képes normálisan ellátni.
A nagy KLIK és a területi kis KLIK-ek áldatlan tevékenysége károsan befolyásolja az oktatásban dolgozók hangulatát. E szervezet megteremtésével, az amúgy is a nemzet robotolójává leminősített, a társadalom megbecsülését egyre kevésbé élvező okítók megalázását a regnáló hatalom napi szinten, büntetlenül gyakorolhatja. A tanárok járandóságának hektikus kifizetése, átutalása a létbizonytalanság kétségbeejtő helyzetébe sodorja az elvégzett munka után jogosan járó pénzt várók népes táborát. A pedagógusok, igazgatók kérdéseire nem, vagy jelentős késéssel válaszolnak. Ha reagálnak, gyakran abban sincs köszönet. Számtalan esetben elérhetetlenek.
A KLIK komoly gondokkal küszködhet – a feltételezést egy tavaly őszi kormánybiztosi vizsgálat is erősíti -, ha az oktatásban részt vevők alapjárandóságának kifizetése hónapról-hónapra egyre később történik. Januárban nem fizettek, mert karácsony előtt kézbesítették. Februárban negyedikén, márciusban ötödikén utaltak. Csak ismeretségi körömben több kolléga kért kölcsönt egy kis kenyérre, tejre. Az országban senki sem hiszi el, hogy létezik a pedagógusszegénység. Úgy gondolják, fizetésük kétszeri emelésével az oktatásban dolgozókat felveti a pénz. Sajnos nem. A KLIK létrehívása előtt a minden hó harmadika betonbiztos fizetésnap volt.
Az egyéb járandóságok folyósításának esetlegességéről pedagógusberkekben rémtörténetek keringenek. Például óraadó tanár szeptemberi munkájáért csak decemberben utaltak. Vannak, akik útiköltség-térítést a tanév kezdete óta nem kaptak. Máshol azért nem küldték a járandóságot, mert az adott szervnél a két aláírásra jogosult egyszerre ment szabadságra. A KLIK-et váratlanul érhette a február rövidsége, mert számtalan pedagógusnál adósak a januári munkadíjjal is. A bankokat a legkevésbé érdekli, utaltak-e vagy sem. Az adósokon (vajon hány pedagógus az?) könyörtelenül behajtják a havi részletet. Ha nem tudják fizetni, elárverezik a házukat, gépkocsijukat, pedig a dolgozók vétlenek, csak nem kapták meg idejében, ami jár nekik.
Hoffmann Rózsa közoktatásért felelőtlen államtitkár a 2013/14-es tanév kezdetén arra bíztatta a pedagógusokat, hogy mosolyogjanak. Harminckét órában robotolva, hibáktól hemzsegő tankönyvekkel, ellentételezés nélkül a hiányzó kollégákat helyettesítve, bizonytalan bérfizetések mellett rabszolgamunkát végzőknek eddig csak kínjukban vigyorgás sikeredett. Igaz, az is szájgörbülés, amely azonban inkább tendál a pityergés felé, mint a harsány hahota irányába.
Summa summárum: a pedagógusok csókoltatják Marekné Pintér Arankát, a KLIK vezetőjét! Kívánnak neki minden jót, és hogy éljen meg annyiból és úgy, ahogy a vezetése alatt álló szervezet „biztosítja” a pedagógus megélhetéshez szükséges béreket, oktasson úgy, ahogy a feltételeket biztosítja.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás