János bácsi nem mai kakas, de ha kedve szottyan, még mindig emberkedik. Márpedig szottyogat, főleg ha némi erjesztett gyümölcsléhez jut. Otthon zugivó, mert oldalbordája sodrófával egyengetné derekát, ha acetonos leheletét érezné. Igaz, erős távolságból vizslatja, ugyanis az öregtől tönkre mehetnének a fogkrémgyártó cégek…, de János bá’ is gondoskodik szeszpárolgásos lélegzetének álcázásáról.
- Fokhagymával a házisárkányok ellen! – javallja cimboráinak, s mivelhogy ő a tettek embere, nem marad meg a szónál. Kedves olvasó, gondoljon bele: alkoholbűz, fokhagyma illat és szájszag. Micsoda elegy! Ép szimatú ember nem marad talpon a környékén.
Ez az írás mégsem e penetráns bűzforrásról értekezik, hanem a vén iszákos megbüntetéséről. Történt pedig néhány esztendővel elébb, hogy – rossz szokása szerint – a kocsmában ette a fene (ahogy felesége jellemezte a vendéglátó ipari tartózkodást). Megitta feleseit, söreit, szám szerint ötöt-ötöt. Nem kapkodta el, az utolsó kortyok záróra környékén csúsztak le, vegyessel szőrtelenített torkán. Tértölelő léptekkel indult a kijárat felé, melyet csak másodjára sikerült csont nélkül meghaladnia. Üggyel-bajjal, de főleg bajjal, kilakatolta kerékpárja zárszerkezetét, és nyeregbe pattant. Ez is csak másodjára sikeredett. Tekert az ember a Budai Nagy Antal utcán, majd egy rodeós kanyarral beszédült a Hold utcára.
Közbevetőleg említeni szükségeltetik: egy halommal kezdődik az aszfaltcsík, mely hosszabb lejtőbe vált át.
Szóval az öreg nyögvenyelősen abszolválta az emelkedőt, aztán jött az ereszd el a hajam! Őrülten taposta a pedált. Száguldott drótszamarával. Lobogott néhány szál haja.
Így húzott el a szunyókáló egyenruhásokat rejtő rendőrautó előtt. A száguldás mámorától is részegedő János bácsi gyönyörében artikulátlanul üvöltött. A környező házak kutyái kontráztak. Ekkora ricsajra a közegek is élénkültek. Nyiladozó szemük egy rikácsoló száguldozót azonosított be. Rögvest indítottak, bekapcsolták a kék villogót, szirénát, és halált megvető bátorsággal vetették magukat a részeg kerekező után. A ninótól az öreg komolyan megijedt, ráadásul váratlanul érte, így első ijedtségében árokba hajtott. Először ő koppant a betoncsatornában, majd rajta a biciklije.
A vénember járművén nem akadt világítóeszköz, de hangjelző sem. Kétkerekűjét erős alkoholos befolyásoltság alatt hajtotta. Forgalommal szemben közlekedett (a Hold utca egyirányú. Amikor az eset történt, a KRESZ még nem engedte a kerékpárosoknak egyirányú utcai szembeközlekedést). Szóval, a rendőrök számtalan kihágás okán büntethették volna. Büntettek is. Gyorshajtásért szabtak ki pénzbírságot. János bácsi nem fizetett. A szabálysértést elzárásra változtatták, így törzskocsmája öt napig nélkülözni volt kénytelen. Ez bizony meglátszott a napi bevételen. Az egészben egyetlen boldog ember akadt: a feleség. Végre nyugodtan aludhatott, mert János bácsi égzengetően horkolt is.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás