Olvasmány

Talán maga Vitéz Ferenc sem tudja már, összességében hányadik könyve látott most napvilágot Holló László képzőművész (1887-1976) születésnapjára, március 6-ára. A Kossuth-díjas ecsetmester tisztelői, a Holló-kultusz éltetői az idén is megkoszorúzták Kövér József mellszobrát a Medgyessy-gimnázium mellett, a Holló László-emlékmúzeum előtt – a Holló László sétányon. (Van utca is elnevezve Debrecen díszpolgáráról, aki 38 esztendeje halt meg, hátra hagyva 41 évvel fiatalabb feleségét, Maksa Olgát, aki ma is él, egyedül, 87 éves.) 

A hetvenes években, amikor én aprócska gyerek voltam, nem voltak okos telefonok. Sőt, még vezetékes se nagyon. Azt olvastam egyszer, hogy abban az időben 100 emberből hatnak volt tárcsás távbeszélője. Telefonellátottság szempontjából csak Albánia kullogott mögöttünk. Az meg nem volt nagy dicsőség, még abban az időben sem. Mégis voltak okos emberek, akik nem az internetről, hanem más kárából tanultak. Nagyapám is nagyon okos ember hírében állt. Egyszer ezt mondta nekem: Fiam, ne küzdj a kert apró állataival! Azok is Isten teremtményei.

Az alábbi novellát Bús Anikó harmadik, magánkiadásban a napokban megjelenő novelláskötetéből tárjuk olvasóink elé.

Pihenőszoba

Gyémántdiplomát édesapámnak…már csak én adhatok. Annyi elnémított év után, hasonló kusza utakat bejárva. A Fiú vagyok, a sok közül egy, ki most szólal meg, e rendszerváltás utáni háborítatlan háborús légkörben, egyedül maradva, Apjáért, akit elárultak, aki semmiért félt egész életében, aki névtelen volt szeretteiért, aki nekik szolgált az alázkodó csendben is. Ideje visszaadni a tartozást Neked Édesapám, sorsod igaz krónikájával. Ez az én gyémánt diplomám Neked. Isten nyugosztaljon mindörökké….

1998 őszéig a Debreceni Városi Televízió szerkesztője voltam. Jól éreztem magam, aztán beütött a krach. Jöttek az önkormányzati választások, győzött a Fidesz Debrecenben is. A tévé élére kinevezték a velem együtt dolgozó kollégámat, aki a mai napig az intézmény vezetője. Behívatott az irodájába, és közölte, negyven percem van arra, hogy eltűnjek. Kifizették az elmaradt járandóságomat, és nagyívben kirúgtak. Azóta sem tettem be a lábam az épületbe, de jóban vagyok néhány régi haverral. Olykor-olykor  összefutunk, iszunk egy sört, oszt jónapot!