A funkció nélküli túlzások, a brutális, a fantasztikus, a horrorisztikus, továbbá az egyre több személyre alkalmazott sztár, királynő, legendás és hasonló szemléletes, de öncélúan nagyzoló szavak, kifejezések egész légióját vonultatja fel a média; gyakori a nyelvi fennhéjázás. Ennek következménye aztán gyakran a jelentéstaszítás, sőt a szótévesztés.
Így például a zabolátlan szavak divatját éli a sajtó. Ezek olykor félreérthetők: „Eléggé érdekes személyiség, furcsaságai ellenére viszont hihetetlenül okos.” Tehát buta? „Hihetetlen izgalmakat sejtet a megyei első osztályú pontvadászat.” A szerző valójában ezt akarta írni: csodálatra méltóan okos; illetve (a mondat más hibáját is javítva): Lélegzetelállítóan izgalmasnak ígérkezik a megyei első osztály pontvadászata. Továbbá: „Ez a lány iszonyúan szép, nagyon csinos és tökéletes az alakja!” Vagy iszonyú, vagy szép! Ha utóbbi, akkor például feltűnően szép. Vagy: gyönyörű. S akad még más, hasonló példa a sajtóban: „Borzasztóan szép imaginárius szimfónia!” A borzasztóan szép pedig – a kifejezni szándékozott tartalom miatt – legyen szerfölött szép, s így még alliterál is!
„Annyit tudni kell erről az úriemberről, hogy...” – hangzott a rádióban. Semlegesen, nem dicsérően szóltak az illetőről, tehát felesleges, túlzó kifejezésként használták az úriember szót. Precízebb ez esetben a tárgyilagos megjelölés: a fiúról (férfiról), úrról.
„Erről ez az Úriember meg hasonszőrű barátai tudomást sem vesznek, mert csak azt veszik észre, amit akarnak”. Ők aztán tényleg igazi „úriemberek”... – három idézőjelben. Nagy Ú-val, mint az eredeti szövegben szerepel... Félre a tréfát: ez már téves szóhasználat! Miképp a következő: „Az úriember a város egyik szállodájában lopott egy laptopot”. Továbbá: „Ez az úriember abszolút hatalmat kívánt gyakorolni, így ellentmondást nem tűrve megkövetelte, minden döntés az ő jóváhagyásától függjön.” Ők is „úriemberek”, méghozzá a javából!... (Noha lehet, illetve van ennek a szónak – főleg a szóbeliségben, hangsúllyal is jelölve – pejoratív mellékíze, szótévesztésnek minősül – különösen írásban –, ha lekicsinylő értelemben használjuk.)
Angol nyelvű barátunkkal miképp értetnénk meg, hogy gentlemannek nevezünk egy gátlástalan, alávaló személyt, gazembert?
Arany Lajos
Új hozzászólás