Furcsa. Meglehetősen furcsa, ami a cívisvárosban zajlik, vagyis zajlott egy egészen kellemes péntek estén, éjszakán.
Noha lehet vitatkozni arról, hogy közigazgatásilag, területileg Debrecen vagy Hódmezővásárhely az ország második legnagyobb városa, annyi biztos, hogy papíron és hivatalosan egyelőre a cívisváros tartja a frontot. Ebből következhetnek kulturális előnyök, természetesen a Debreceni Egyetem már önmagában is hatalmas ütőkártya a hajdúsági város életében, bár a városi életben akadnak meglehetősen megdöbbentő kérdőjelek. Történt egy pénteki napon, hogy egy igazán remek baráti társasággal gyűltünk össze lakásavatón. A hangulat a tető fokára hágott, a magyar válogatott győzelmét is kiszurkoltuk, majd úgy döntöttünk az éjjeli órákban, hogy nyakunkba vesszük a várost, és részesei leszünk a cívisváros központjának közösségi életének.
Csapó utca, Piac utca, Péterfia utca – ikonikus helyszínei szeretett városunknak. Talán ezért is volt oly megdöbbentő, hogy előbbinek legjelentősebb szórakozóhelye már jóval a hivatalos zárási idő előtt becsukta kapuit emberhiány okán. Gondoltuk, ez csak valamiféle rendkívüli pillanat, pénteken alighanem találnunk kell legalább egy olyan helyszínt, amelyen átadhatjuk magunkat a szórakozásnak. Tovább sétálva megszűnt bár fogadott bennünket, majd némi utánajárást követően jött az újabb hidegzuhany, hogy a legnépszerűbb diszkók csupán szombati bulikat kínálnak. S péntek éjjel még egy vízipipát sem volt lehetőségünk szívni egy jó sör mellett.
Egyetlen opció volt. Olyan opció, amely számunkra ekkor már nem volt „tabu”. De mit tegyen az ember, ha az egyetlen adott buli témájából fakadóan korosztályos különbségek adódnak a helyszín aktuális publikumával szemben?
Elindultunk haza. Péntek este Debrecen zárt város lett. Megdöbbentett és fájó volt látni a csendet…
Barna Marci
Új hozzászólás