Olvasmány

Medved százados a második világháború után, a „fordulat” évének titulált kommunista hatalomátvétel évében került iskolapadba. Gyorstalpaló tanfolyamon tisztet faragtak a debreceni segédmunkásból. Kellett a néphadseregnek a tanult ember, mert az imperialisták már a kertek alatt osontak.

Az ésszerű takarékoskodással kapcsolatos élményeim csak kudarcosak. Amikor a családunk takarékoskodási szempontból megvette az első, használt Trabantját a szomszéd Sanyi bácsitól, mód felett örültünk. Aztán jött a meglepetés!

1951-ben a Rákosi korszak első éveiben az ország a hidegháborúra készült. A honvédség létszámát háromszázezer főre duzzasztották, a kötelező szolgálati időt három évben állapították meg. A szigorú fegyelem, a súlyos szankciók alkalmazása a katonai kihágások, szabálysértések megelőzését szolgálták. Mégis akadtak katonák, akik különböző okok miatt megszegték a szabályokat, megtagadták a parancsokat.

Érdekes, hogy a magasra nyúlt férfiak körében mennyire gyakori a Picur becenév. A fölénk tornyosuló látvány és a becézés adta összehasonlítási lehetőség mindig mosolyt varázsol az arcokra.

Közel kétszáz kilométert autóztam a határ menti kis faluig, s bár sosem jártam még itt, azonnal megtaláltam a főtéren magasló katolikus templomot. Hetek óta készültem már erre az útra, erre a beszélgetésre, erre a „gyónásra” a régen látott baráthoz, aki Isten szolgájául szegődött, s akivel az elmúlt harminc évben talán, ha hatszor találkoztam.