Pista szomszédom megette kenyere javát. Hetvennyolc éves. Kissé hóbortos. A lépcsőházbeliek inkább hülyének tartják. Az biztos, éles nyelve van.
Ha begurul, nem tisztel sem Istent, sem embert, a nőket a legkevésbé. Valamiért nagyon nem szereti őket. Egyszer majd kiderítem az okát. Én kijövök vele. Jókat beszélgetünk. Múltkorában vittem neki tokaji szamorodnit, azóta első osztályú havernak tart.
Az életkor minden nyűgjét viseli. Panaszkodik, mint a vízfolyás. Háta fáj, gyomra, a lába. Utóbbit bőségesen elhiszem, hiszen trombózison esett át, s néha még mostanság is cipónyira dagad a jobb lábszára. Többnyire bottal jár. Mondja, most már kell a biztonság. Én meg ugratom: a három pontos feltámasztás a legstabilabb. Na, ezen mindig elkuncogunk egy ideig.
Meséli, hogy megdöglött a lánymacska. Igen, emlékszem a cirmosra. Pista néhányszor beengedte éjszakára a lépcsőházba. Össze is pisilt mindent. Reggel bűzlött a légtér. Néhányan akkor is nekimentek, lehordták vén bolondnak, tökkel ütöttnek. Végül is jogos a felháborodás, hiszen tiszta, rendes ház, nem kell beengedni minden kóbor állatot.
Panaszkodik a lányára. Kemény asszony vált belőle.
- Apjára ütött - szúrom neki oda.
- Az igaz - bólint elégedetten.
A lánya szociális otthonba akarja tetetni, mert az öreg egyre nehezebben látja el magát. Ráadásul feledékeny, ezért egyetlen gyermeke elzárta a gázt, csak mikrosütőt használhat. Kihordásos ebédet eszik, vasárnap a lánya főztjét. Egy évet már töltött a Pallagi úti otthonban. Mindenhova menne, csak oda nem.
- Ott isznak, meg lopnak. Te, én még annyi részeg öregasszonyt nem láttam, mint ott. Regényt lehetne írni arról az egy évről, amit ott töltöttem.
Szóval, ha csak rajta múlna, maradna a földszinti garzonban. Dicsérte a lányát, mert egymilliót költött a lakás felújítására. Rendszeresen jön, mos, főz, takarít. Csak egy valamit sajnál, hogy a lakás már nem az övé, a lánya az unokája nevére íratta.
A lakótársak által ráragasztott „hülye” titulust Pista kukamániája is erősíti. Rendszeresen „búvárkodik”. Járóbotjával piszkálgatja a szemetesek tartalmát, szedi ki, amit hasznosíthatónak tart. A női cuccokat (kidobott blúzt, melltartót) mindig valami feltűnő helyre (lépcsőház hirdetőtáblájára, parkolót határoló oszlopokra) aggatja. A turkált portékával üzletel. Baráti áron hajléktalanoknak kínálja. Gyakran járnak hozzá. Adnak a Pistának száz-kétszáz forintot, amiért aztán hajlandó kinyitni a szeméttárolót is. Bosszúsan mesélte, hogy neki soha sem lesz akkora szerencséje, mint minap az egyik kukázónak. A három konténer közül a középső tartalmát vizsgálgatva, egy tízezrest talált. Egy nincstelen számára irtózatosan nagy pénz, ám a könnyen jött pénz, könnyen is megy, mert a szerencsés egyből meghívta a vele együtt turkálókat néhány italra. Pistát is invitálták, de legkomolyabb sajnálatára a lánya éppen akkor érkezett.
Azóta megkettőzött buzgalommal turkál a kukákban.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás