Érdekes, hogy a magasra nyúlt férfiak körében mennyire gyakori a Picur becenév. A fölénk tornyosuló látvány és a becézés adta összehasonlítási lehetőség mindig mosolyt varázsol az arcokra.
Az írás Picurja hajléktalan volt. Egy ideig szinte minden nap láttam, ám jó ideje eltűnt. Elköltözött (már ha lehet egy fedél nélküli esetében így értelmezni a helyváltoztatást), meghalt? – csak a jó ég tudja, mert rajta kívül senki.
A két méterre nőtt ember a rendszerváltással vált hajléktalanná. Munkahelyéről elbocsátották. A munkásszállót, ahol lakott, bezárták. Az utcán két évtizedet vészelt át. Igazi túlélő. Sorstársai egymás után haltak ki mellőle, de ő valahogy mindig megmaradt, pedig átesett tüdőgyulladáson, vesebajon, egy időben szívproblémája is akadt. Orvoshoz nem fordult. A váróterembe se engedték volna. Szakember csak akkor látta, amikor a hajléktalan szállón orvosi rendelőt alakítottak ki. A szállón nem szívesen lakott. Termete miatt gúnyolták, meg a „szállóvendégek” rendszeresen meglopták egymást.
Egy időben összeállt egy feleannyi asszonnyal. Komikus mutattak, ahogy a kétméteres ember sétálgatott az alig százötven centis nővel. Az élettárs szíve is rakoncátlankodott. Később szívroham vitte el, de akkor már nem élt együtt a Picurral.
Debrecenben sokan akkor ismerték meg, amikor a Faraktár utcai felüljáró alatt rendezkedtek be. Tulajdonképpen mindenük volt (edények, ágynemű, ruhák, ágy, székek, asztal), csak fedelük nem, bár annak megtette a felüljáró. Ott több hónapig tengették életüket. A környékbeliek mindig vittek valamit. Hol egy kis ételmaradékot, hol kenyeret, vagy ruhát. Köszönték szépen, elfogadták.
Egy napon Debrecen környéki vállalkozó kereste őket. Felajánlotta egyik használaton kívüli tanyáját. Mindössze annyit kért tőlük, hogy tartsák rendben. Kauciót, albérleti díjat nem kért, a rezsi fizetését is ő vállalta. Picur és társa cuccait tehergépkocsira rakatta és a párt kiszállította új lakhelyére.
Picurék egy hónapig bírták. A szabadág utáni vágy, a hajléktalan életforma megszokottsága hiányzott. Nem bírták a megkötöttséget, pedig az csak az egyhelyben lakásban nyilvánult meg, de messze, a városban maradtak a haverok, nem élvezhették menhelyek támogatásait, ráadásul önmagukat kellett ellátni, és ez eléggé sok munkával járt. Mennyivel egyszerűbb adományokat elfogadni, egyik hajléktalan központban reggelit kapni, másikban ebédet. Hiányzott a kukázás, a bennük találtak értékesítése, amiből bort, sört vehettek.
A lényeg, hogy egyik nap eltűntek a tanyáról. Visszajöttek Debrecenbe. A Nagyerdőn tákoltak össze földbe vájt kunyhót. Ott éltek, éldegéltek, majd szétköltöztek, aztán egy nap nyomuk veszett. Később az asszonyt holtan találták (infarktus) az erdőben, Picur pedig kámforrá vált.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás