A magyar költészet napja alkalomból minden évben irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal és -versenyekkel tisztelegnek a magyar líra előtt. Debrecenben a Kossuth téren szerveztek vershallgatási és verselési lehetőséget minden érdeklődő számára. A megemlékezésbe belerondítottak a közterület-felügyelők. Két férfi és egy nő a téren, a Csapó utca felé haladva, minden oszlopról levakarták a kiragasztott verseket.
De mi is a költészet? Erről talán Petőfi Sándor verséből tudhatunk meg valamit.
Költészet
Oh szent költészet, mint le vagy alázva,
Miként tiporják méltóságodat
Az ostobák, s ép akkor, amidőn
Törekszenek, hogy fölemeljenek.
Azt hirdetik föl nem kent papjaid,
Azt hirdetik fennszóval, hogy terem vagy,
Nagyúri, díszes, tündöklő terem,
Hová csupán csak fénymázas cipőkben
Lehet bejárni illedelmesen.
Hallgassatok, ti ál hamis proféták,
Hallgassatok, egy szótok sem igaz.
A költészet nem társalgó-terem,
Hová fecsegni jár a cifra nép,
A társaság szemenszedett paréja;
Több a költészet! olyan épület,
Mely nyitva van boldog-boldogtalannak,
Mindenkinek, ki imádkozni vágy,
Szóval: szentegyház, ahová belépni
Bocskorban sőt mezítláb is szabad.
Mindenkinek vannak kedvenc költői, versei. Csak azért, mert szép, vagy emlék kötődik hozzá. Érzelmeink elverselve szebben kifejezhetők, de aktuális hangulatot, álláspontot, véleményt is tükrözhetnek.
Csokorba gyűjtöttem azokat az idézeteket, amelyek számomra meghatározóak. Mivelhogy állandóan elégedetlen vagyok magammal, Babits: A lírikus epilógja tökéletesen kifejezi lelkiállapotomat:
Csak én birok versemnek hőse lenni,
első s utolsó mindenik dalomban:
a mindenséget vágyom versbe venni,
de még tovább magamnál nem jutottam…
József Attila: Favágó c versében írt jogos bosszankodást magaménak is vallom.
…tövit töröm s a gallya jut…
Azaz: sok munka, vele nem arányos bérezéssel. Azért a munka ne legyen összecsapott, tessék-lássék produktum:
…Bár a munkádon más keres –
dolgozni csak pontosan, szépen,
ahogy a csillag megy az égen,
úgy érdemes.(József Attila: Ne légy szeles...)
Áttérve napi aktuálpolitikára, Magyarországot az EU egyik legkorruptabb országának minősítették. Sokan éhbérért dolgoznak, s csak sóhajtoznak:
De szeretnék gazdag lenni,
Egyszer libasültet enni,
Jó ruhába járni kelni,
S öt forintér kuglert venni.(József Attila: Kedves Jocó!)
Ez a bekezdés egy populáris képzelgés. De jó lenne, ha minden munkára képes magyar dolgozhatna, munkáját tisztességgel bérrel honorálnák, akkor fejlődne igazán az ország, mert akkor nem a munkafedezet nélküli, üres „Magyarország jobban teljesít” szlogent szajkóznák, hanem az állampolgárok jelszavak nélkül is tudnák, éreznék, hogy halad a haza szekere. Dolgozzon mindenki…
…ki ekével, ki kalapáccsal, tollal,
Építse, építse, építse ezt a hazát!
(Juhász Ferenc: Te ekével, te kalapáccsal, tollal)
Kölcsey: Huszt c. versében, több mint másfélszáz esztendővel, ugyanezt az óhajt fogalmazta meg. A dolgok nem mehettek valami jól hazánkban, ha a XX. század második felének költője ugyanazt kívánja a nemzetnek:
Bús düledékeiden, Husztnak romvára megállék;
Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.
Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott
Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.
És mond: Honfi, mit ér epedő kebel e romok ormán?
Régi kor árnya felé visszamerengeni mit ér?
Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort;
Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derül!
A jelenlegi honi vezetés önhatalmúlag kormányoz, nem áll szóba választóival, komoly törvényeket alkotnak egy-két nap alatt. A nép egyre elégedetlenebb. Nem ártana megszívlelni Ady Endre figyelmeztetését.
Dózsa György unokája
…Hé, nagyurak, jó lesz tán szóba állni
Kaszás népemmel, mert a Nyár heves.
A Nyár heves s a kasza egyenes.
Hé, nagyurak: sok rossz, fehér ököl,
Mi lesz, hogyha Dózsa György kósza népe
Rettenetes, nagy dühvel özönöl?...
Petőfi: Föltámadott a tenger c. versében is, most még hallgató tömeg erejére figyelmeztet:
…Habár fölűl a gálya,
S alúl a víznek árja,
Azért a víz az úr!
Az idézetek azonban ne csak politikáról szóljanak. Közeledik anyák napja. Ratkó József zsoltárt írt azoknak, akik megszülték, felnevelték, tanították, óvták, pátyolták, kedvesen korholták, csak azért, hogy szégyentelenül, büszkén nézhessenek fel felnőtté lett szemük fényeire:
Zsoltár
Az anyák halhatatlanok.
Csak testet, arcot, alakot
váltanak; egyetlen halott
sincs közülük; fiatalok,
mint az idő.
Újra születnek
minden gyerekkel; megöletnek
minden halottal – harmadnapra
föltámadnak, mire virradna.
Adassék nekik gyönyörűség,
szerelmükért örökös hűség,
s adassék könny is, hogy kibírják
a világ összegyűjtött kínját.
Zárásképpen József Attila Flóra ciklusából idézek. Kozmutza Flóra szerelme és orvosa volt. Szegénysége, éhezése, sikertelen szerelmei okán a költő idegállapota egyre romlott. Ismerősei Kozmutza Flóra pszichológusnőt ajánlották. Flóra szép volt. József Attila kivirult, hiszen a kezelések ürügyén rendszeresen találkozhatott szíve választottjával. Flóra azonban inkább szakmai kérdésként tekintett a költőre, miközben Illyés Gyula sikeresebben csapta neki a szelet. József Attila szerelmi költészetének legszebb versei születtek a Flóra terápiák idején:
1. Hexaméterek
Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
s boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.
Látod, mennyire, félve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
E csevegő szép olvadozásban a gyászt a szivemről,
mint sebről a kötést, te leoldtad - ujra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny báju verőfény,
és beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.
Az elmúlt század nyolcvanas éveinek elején jártam a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára. Az akkor már nyugdíjas Illyés Gyuláné (Kozmutza Flóra) még rendszeresen dolgozott. Amikor elvonult Bárczi Gusztáv mellszobra előtt, a második emeleti folyosón, mi suttogva ámultunk: Itt megy Flóra néni! Két lábon járó irodalomtörténet.
Nincs olyan ember, aki ne próbált volna, életében legalább egyszer verset írni. Ez leginkább szerelem idején esik meg. Jómagam is elkövetem néhány, ma már erősen megmosolyogtató bikkfarímet. Spitzmüller Marit vártam Miskolcon, a villanyrendőrnél (a miskolciak még emlékeznek rá, hol is volt). Farkasordító hideg okán valami szívet melengetőt eszkábáltam össze. Gondoltam: a szén kiejtve is melegít:
Egy lapát szén,
Egy lapát szén,
Egy lapát szénnel megyek te feléd.
Nem akármilyen zengemény született a dadaizmus, mint irodalmi irányzat (Tristan Tzara) és a gyógypedagógia ötvözetéből.
A dada dadog
A dada dadog.
A dadada dadadog.
A dadadada dadadadog.
A dadadadada dadadadadadog.
A dadadadadada dadadadadadog.
A dadadadadada dadadadadadadadog.
Nem kellene egy logopédus?
Ez a vers polgárpukkasztó. Anno hatott rám Bertold Brecht kitalálta brechti epikus színházi mód (a nézők „altatása”, majd hirtelen disszonanciával kizökkentés az addig kereknek tűnő történetből).
A magyar költészet napja egyre inkább felértékelődik. Amikor lassan meg kell kongatni a vészharangot, veszélyben a Guttenberg galaxis, mert egyre kevesebben olvasnak, áldoznak könyvekre, amikor száz példányt sem adnak el egy-egy új verseskötetből, a nagy nyilvánosság figyelmét muszáj felhívni arra a sok szépre, örök időknek szóló gondolatokra, zeneien összecsengő rímekre, amelyek egy új világot nyithatnak a földhöz ragadt, hétköznapi dolgokkal vesződők számára.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás