A börtönzsargonban a falcolás öngyilkosságot, öngyilkossági kísérletet jelent. Éles eszközzel a testen, leggyakrabban a nyakon, a karon ejtett vágásokat értjük alatta. A rácsok mögötti „kaszabolások” túlnyomó többségének célja nem az élet kioltása, sokkal inkább a figyelemfelhívás.
A falcoló feszültségét vezeti le (mint régen, amikor valakit megütötte a guta, eret vágva enyhítettek állapotán), vagy fogva tartóinak problémát „jelez”, de lehet a zsarolás szélsőséges eszköze is, amikor valamilyen kedvezmény eléréséért okoz fájdalmat magának. Akadt olyan rab is, aki azért vágta fel ereit, hogy ellátásra külső egészségügyi intézménybe szállítsák, ahonnan jobbak a szökési esélyei.
Most egy kedvezményt kierőszakolni akaró, falcoló rab történetét olvashatja a Díszpolgar olvasója.
Picur, becenevével ellentétben, égimeszelőre nyúlt. Két méter öt centis kosaras méretével „kimagasló” tagja volt a fogolytársadalomnak. Nemcsak hosszúra nyúltsága okán kiemelkedő, de erőszakos cselekedetei, börtönbeli magatartása miatt is. A mindössze négy osztály elvégzését (Micsoda négy év! Tanítóinak rémálom.) magáénak tudó férfi hátára akár leltári szám is tetoválható lett volna, hiszen oly gyakran „hűsölt”. A primitív fogva tartott nem értette, nem fogadta el, ebből következően nem tartotta be a börtönbeli szabályokat. Időről-időre összetűzésbe került az őrséggel. A fogdát oly gyakran „látogatta”, mintha azt jelölték volna ki állandó tartózkodási helyéül.
Egy fogdamentes napon gondolt egyet és azonnali parancsnoki kihallgatást kért. Megüzente a börtön vezetőjének, ha nem igyekszik, „beránt”. A parancsnok. ugyan nem azonnal, de magához rendelte a rabot, mert nem akart egy rendkívüli eseménybe belefutni (a rab mélyebben vág, kórházba kerül, az esetet pedig köteles jelenteni az országos parancsnokságnak). A „nehéz” rab köszönés helyett belevágott a lényegbe: - Engedjen haza! Adjon jutalom eltávot!
A parancsnok felnevetett: - Éppen magának? Ugyan, miért?
- Az asszony leforrázta magát.
- Ez még nem indok, hogy elengedjem.
- Magának! - ordított a vezetőre Picur.
A következő pillanatban benyúlt a szájába és a nyelve alól zsilettdarabot rántott elő, majd ugyanazzal a lendülettel „berántott”. Vér spriccelt a csuklója környékéről. A rab magasra emelte a zsilettet, hörgő hangon kérdezte: - Most sem enged el?
A parancsnok csak a fejét rázta (nem először látott ilyet). Picur újból vágott volna, de a mögötte álló őr hozzáugrott, kicsavarta kezéből a vágóeszközt. Másik oldalról a kollégája megbilincselte, így kísérték át az orvosi rendelőbe. Az ápoló fertőtlenítőt zúdított a sebre. Pillanatok alatt összerántotta a nyílást, abbamaradt a vérzés. A vágás nem bizonyult súlyosnak, nem kellett összevarrni.
Picur nem kapott eltávot, fogdát annál inkább. Magának fájdalmat okozott és újabb heget a karjára.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás