Arról már korábban írtunk, hogy az állattartás igenis felelősségteljes döntés kell(ene), hogy legyen minden korosztály számára. Tény, hogy legjobb barátainknak, családtagoknak is tekinthetők, de számukra sem mindegy, milyen körülményeket tudunk biztosítani elvárt szeretetükért cserébe.
Régen nem volt divat hobbiállatok tartása, manapság viszont egyre több társasházban, parkban találkozhatunk velük. Egy összezárt közösségben alkalmazkodni kell egymáshoz.
Ezért sokan élő problémának vélik, ami leginkább a gazdik felelősségére vezethető vissza. Ugyanis ők is tehetnek a támadásokért, ha nem megfelelően nevelik, gondozzák kedvenceiket. Gondolok itt sétáltatás alkalmával „hátra hagyott” kutyagumira, elvárt magatartásformákra adott környezetben egy kisállattól, és az érte felelős személytől.
A halak, teknősök és egyéb, akváriumban tartható állatok, cicák csendesek, de egy új kiskutya, amelynek a beilleszkedése nem biztos, hogy zökkenőmentesen zajlik, már bánthatja a szomszédok fülét is.
Milyen szabályokat is kell betartani egy lakóközösségben, ahol minden mozdulat zaja akár a több szinttel lentebb-fentebb lakóhoz is eljuthat?
„Ahány ház, annyi szokás. Ahány állat, annyi tulajdonság.”
A nem veszélyesnek minősített állatok tartásához egyedi engedély nem szükséges. Az állatok jogairól számtalan szabály van érvényben, amelyeket időnként felülbírálnak, hogy védjék a kedvenceinket és környezetüket. Az is meg van határozva, hogy mekkora alapterület legyen biztosítva számukra. A zavaró hatás viszont mindig szubjektív érzékenységen alapszik.
Társasházban a lakóközösség alkotja meg a szervezeti-működési szabályzatot, melyben kitérhet az állattartás kérdésére. Kisállatokat úgy lehet, illetve kell tartani, hogy biztosítva legyen természetes viselkedésük, ugyanakkor a lakóközösség kialakult élet- és szokásrendjét tartósan és szükségtelenül ne tudja zavarni. Tehát a többi tulajdonostárs jogait, esetleges sérelmeit figyelembe kell venni. Panaszokkal az önkormányzati jegyzőhöz lehet fordulni, aki felszólításokkal élhet. Pereskedésig is lehet jutni, de mégsem szakítható el egy megfelelően tartott állat a gazdájától.
Így a gyakorlatban nem a jog, hanem a társadalmi együttélés egyéb szabályai, erkölcsi normái, szokásai nyújthatnak megoldást a problémákra. A kutyaugatás okozta zavar kényes kérdés, mert nem kobozhatják el az ebet, mint amikor állatkínzásról teszünk panaszt, és bizonyítást nyer.
A helyi önkormányzat illetékeseitől konkrét válasz nem érkezett, hogy mennyire avatkozhatnak be egy-egy állat okozta zavaró viselkedésforma megszüntetésére bejelentés alapján, illetve volt-e erre példa. Az állatmenhelyekhez viszont a nem kívánt saját szaporulatok, illetve sérült vagy kóbor állatok kerülhetnek elsősorban, és sok esetben várólista van.
Több mint valószínű, hogy azok, akik nem tartanak állatot, nincsenek ellenük, csak a gazdák felelősségén múlik, hogyan viszonyul hozzájuk a környezetük.
Figyeljünk és legyünk tekintettel egymásra a konfrontálódások elkerülése érdekében!
D. B.
Új hozzászólás