Tiszabecset Tiszaújlaktól a Tisza választja el, meg egy országhatár. A határ gyalogosan is átjárható. Évekkel ezelőtt egy tiszaújlaki tanár gondolt egyet.
Kárpátalján szegényes a pedagógusi fizetés. Óráit letudva elbattyogott a helyi boltba, vásárolt egy zsugor kólát, négy doboz cigarettát, egy liter szeszt. Másnap kakasszóra ébredt. A cuccot rozsdásodó kerékpárjára pakolta, áttolta a magyar oldalra. Hamar talált felvásárlót. Meg is egyezett vele. Azután naponta fordult egyet és tanításkezdetre mindig visszaért. Szerény bérezését bőven kiegészítette.
Az újlaki oktató megmaradt a törvényes keretek között. A határon csak annyit vitt át, amennyit következmények nélkül lehetett, ám vannak, akik ennyivel nem érik be. Csempésznek. Nagy mennyiségben, illegálisan, minden trükköt bedobva. Hiába a rendőri szigor, virágzik a cigarettacsempészet. Miért éppen a szívni való? Az ukrán és magyar cigiárak között ezresnél nagyobb a különbség. Kies kis hazánkban körülbelül kétmillióan dohányoznak. A cigaretta árának nagyobbik része állami adó, így ezerötszáz forint alatt trafikjainkban nem kapható. Nagyon drága…, de számoljunk is! Egy héten már 10500, egy hónapban 42000, egy évben 504000 Ft. Félmillióval rongálják egészségüket évente, miközben mennyivel hasznosabb dolgokra lehetne költeni. Ennyi pénzből vehetnének mondjuk 1260 kg banánt. Szervezetüknek csak előnyére válna.
Talán nem is meglepő, hogy a notóriusok próbálnának olcsóbban szívnivalóhoz jutni. A cigicsempészek ezt a keresletet elégítik ki. Többen vannak, mint gondolnák. A komoly igényt ki kell szolgálni, ahhoz ember kell. A cigaretta szinte kizárólag Ukrajnából érkezik. A nagy árkülönbség miatt ott érdemes beszerezni. Csempészik kocsirejtekekben, Tiszán csónakokon, víz alatti kötélen. A kevesebb rizikót vállalók szegényeket vesznek rá egy kis könnyű melóra. Öten töltenek meg egy kocsit. Átmennek, mondjuk Csopnál Ukrajnába. A határtól két-háromszáz méterre már meg is vásárolhatják az engedélyezett négy-négy doboz dohányt. Áthozzák, leadják, majd mennek még egy kört. Ügyködésüket dobozonként dotálják. Általában kétszáz forint a taksa.
Megint csak számoljunk! Forintra konvertálva, odaát ötszázért vásárolják, a szállítók kapnak kétszázat, a dílerek eladják ezerkettőért. Dobozonként ötszáz forint haszon. Nem rossz. A kárpátaljaiaknak komoly pénz a napi ezerhatszáz forint. Nagyjából – mai árfolyamon – százhúsz hrivnya, Ungváron egy kiló sertéshús ára.
Lehet ötödik dobozzal is hozni, ha az felbontott, s hiányzik belőle néhány szál. Ideát újra egész dobozokká egészítik ki…A szállítóktól összegyűjtött cigarettát titkos depókba viszik. A közvetlen eladók onnan vételeznek. Egy-egy árusnál soha nincs több három-négy doboznál. Egy lebukás esetén, olcsón megúszhatják persze, ha tartják a szájukat.
Debrecenben a Fényesudvarban, a Zsibin biztosan megtalálhatók. Általában négy-öt megfigyelő és egy árus dolgozik. A közeledő rendőröket, közterület felügyelőket a hesszelők füttyel jelzik egymásnak. Gyorsan el is tűnnek a helyszínről majd, ha „tisztul” a levegő, újra elfoglalhassák stratégiai pontjaikat. Módszereik, szervezettségük annyira kifinomult, hogy alig lehet tetten érni őket. Napi nyolc órát „dolgoznak”, vasárnap nekik is pihenőnap. Köszönik szépen, jól megvannak. Van forgalmuk, bevételük.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás