Amikor az orvostudomány fejlődése a géntechnológia csúcsszintjei felé törekszik, nehéz elképzelni azt, hogy egy könyv olvasása gyógyszerként tud hatni elgyötört szervezetünkre. A könyvek gyógyító hatalma azonban már a régi korokban is ismeretes volt az emberek előtt. Rudolf Panka irodalomterapeutával beszélgetek az irodalom erejéről.
A biblioterápia gyökerei az ókorig nyúlnak vissza; feljegyzések szólnak arról, hogy a görögök olyan feliratokat helyeztek ki könyvtáraik ajtajára, amelyekben tájékoztatják az olvasókat, hogy lelki bajokat gyógyító helyre érkeztek.
A 19. században az orvosok és pszichiátriai ápolók sokat merítettek a Bibliából. A legelső írásos említés azonban a biblioterápia szóval kapcsolatban 1941-ben történik a Dorland-féle orvosi szótárban.
A könyvterápia, mint módszer, mára divatossá vált a pszichológusok, szociális munkások, tanácsadók és a velük együtt dolgozó könyvtárosok körében. Az eljárás lényege, hogy a páciensben tudatosuljon az érzés, hogy nincs egyedül a problémájával, illetve lássa azt egy másik szemszögből is. A biblioterápia jóval elterjedtebb módszernek számít az Egyesült Államokban és Skandináviában, mint például Németországban, Magyarországról nem is beszélve. Azonban hazánkban is vannak már ennek a szakiránynak jeles képviselői, mint például Rudolf Panka.
Pankával a könyvek szeretete kapcsolt össze, illetve az a mindkettőnkben megfogalmazodó belső igény, hogy ezt másokkal is megosszuk. Így a szerkesztőségben, ahol egy ideig közösen dolgoztunk, ezért a célért munkálkodtunk mindketten. Könyvek vettek körül bennünket, tulajdonképpen mi is irodalmi szövegek által beszélgettünk egymással. Ezért azt gondolom, hogy igazi harcostársakká váltunk.
- Az irodalomterápia egy nagyon speciális módszer a pszichológia területén. Hogyan találtál rá? Hogyan lesz ma valakiből irodalomterapeuta?
- Több mint tíz éve olvastam először erről a módszerről egy cikkben, és azonnal tudtam, hogy nekem ezzel feladatom lesz, hiszen az embereknek való segítést és az irodalmat kapcsolja össze. Ma az lesz Magyarországon irodalomterapeuta, aki elvégzi a „biblioterapueta” szakirányú továbbképzést valamelyik egyetemen vagy főiskolán. Az irodalomterapeuta és a biblioterapeuta tulajdonképpen szinonimák, bár előbbit gyakrabban használjuk az egyszerűség kedvéért.
- Hogyan tudnád összefoglalni az irodalomterápia lényegét néhány mondatban? Kinek ajánlanád a módszert, milyen problémával érdemes irodalomterapeutához fordulni?
- Olyan művészetterápiás módszer, amely az irodalmi és az írott szövegek segítségével segít az önismeret fejlesztésében. Mindenkinek ajánlom a módszert, aki szeret olvasni, aki hisz a művészetek erejében, és szeretne magán dolgozni. Irodalomterapeutához úgynevezett „normatív krízisekkel” érdemes fordulni: olyan fordulópontok, élethelyzetek, amelyek mindannyiunk életében megjelenhetnek, ám sokszor nehéz velük egyedül megküzdenünk. Szakítás, munkahelyi dilemmák, életközépi válság, gyermekvállalás stb.
- Milyen szempontok alapján választasz ki egy szöveget? Milyen irodalmi műfajok dominálnak? Inkább prózai vagy lírai alkotások szerepelnek a repertoárban?
- Mind prózai, mind lírai szövegekkel szeretek dolgozni, helyzettől függ. A lírai szövegeket akkor vetem be, amikor nincs idő hosszasan ismerkedni egy művel, amikor az itt és most a fontos. A versek azért is jók, mert sok irányba el tudják indítani az asszociációs folyamatot, nem annyira konkrétak és egyértelműek. Prózai műfajok közül dolgozom regényekkel, novellákkal, mesékkel, egypercesekkel. Minden szöveg alkalmas lehet önismereti munkára.
- Miért hat ránk másként az irodalmi nyelv, mint a hétköznapi beszéd?
- Más a kontextus: a hétköznapi beszédnek rengeteg funkciója van: információközlés, kapcsolódás, élmények megosztása és még hosszasan lehetne sorolni. Az irodalom esetében tudjuk, hogy itt valami hétköznapitól eltérő történik: a szöveg célja az, hogy hasson ránk, hogy gyönyörködtessen, hogy elgondolkoztasson. Eleve is így állunk hozzá, várunk tőle valamit, amitől többek lehetünk.
- Vannak visszacsatolások azzal kapcsolatban, hogy a foglalkozásokat követően az illető máshogy viszonyul a soron következő olvasmányaihoz? Tudatosabban olvasunk a későbbiekben?
- Szoktam olyan visszajelzéseket kapni, ami erre enged következtetni, és az irodalomterápiának lehet ilyen másodlagos célja is: találjuk meg olvasmányainkban azt, ami nekünk szól, ami hozzánk szól, amihez tudunk kapcsolódni, és amiben a szöveg segíteni tud bennünket.
- Előfordul, hogy a foglalkozások során más szakágban tevékenykedő terapeutával is együttműködsz? Vannak olyan határterületek, amelyeknél ez a megoldás célravezető?
- Dolgoztam már együtt más irodalomterapeutákkal, de például outdoor trénerrel, művészetterapeutával vagy coachcsal is. Minden olyan esetben hasznos egy másik szakember bevonása, ahol egy speciális célcsoporttal, speciális cél érdekében indítunk csoportot: például ha valaki mentális betegekkel szeretne dolgozni, ott elengedhetetlen egy olyan társterpaueta, aki kompetens ezen a területen.
- Az olvasás és a szövegalkotás bizonyos szempontból szétválaszthatatlan egységként működnek. A kreatív írást is alkalmazod, mint terápiás módszert?
- Igen, és nagyon szeretem is! A saját írásokkal való munka egy más szinten tudja beindítani az önismereti folyamatot, hiszen azzal dolgoznak a résztvevők, ami belőlük fakad, ők küzdenek meg minden megszülető szóért. Ez egy nagyon intim, bensőséges folyamat, ahol csodálatos felismerések és kapcsolódások tudnak létrejönni.
- Saját érzéseket, gondolatokat senkinek nem könnyű papírra vetni. Mivel motiválod ilyenkor a foglalkozás résztvevőit?
- Igyekszem olyan instrukciókat adni a kreatív írás gyakorlatokhoz, ahol megmarad a résztvevők szabadsága abban, mennyire engedik bele magukat a gyakorlatba. Aki készen áll rá, egészen mélyre nyúlhat, de aki még nem, az fokozatosan engedheti bele magát ebbe a folyamatba. Fontos, hogy ne érezzék úgy: olyasmit kérek tőlük, ami nem komfortos, amit egyfajta erőszaknak élnek meg. Eközben igyekszem megteremteni azt a biztonságos és bizalmi közeget, amelyben ez a megnyílás elindulhat.
- Íróknál is alkalmazható ez a módszer? Ők milyen problémával fordulnak hozzád?
- Volt már olyan író, aki úgy érezte, elakadt az alkotási folyamatban és emiatt fordult hozzám, volt, aki abban szeretett volna segítséget kapni, hogy egyszerűen motiváltabban írjon, mások meg szerették volna feltérképezni az írás és az önismeret közti kapcsolatot. Szerintem mindenképpen hasznos lehet íróként így is ránézni önmagukra a művészeknek.
- Milyen hatásai vannak az irodalomterápiának? Vannak visszacsatolások a hatékonyságáról?
- Rengeteg készséget erősít. Empátiát, szociális készségeket, kreativitást, az érzelmek kifejezésének képességét… Olyan visszajelzések szoktak érkezni, hogy egy-egy konkrét kapcsolata javult az illetőnek, mert máshogy kommunikál, mint addig, hogy kiegyensúlyozottabb lett, kevésbé billentik ki a nehéz helyzetek a lelki nyugalmából vagy éppen sikeresebben éli meg a pillanatokat, és nem a múlton vagy jövőn jár az esze.
- Szerinted mi a szerepe az irodalomnak, az olvasásnak az életünkben?
- Az olvasás létszükséglet. Ezen túl persze sok szerepe lehet: értelmezni a körülöttünk lévő világot, kapcsolódni másokhoz, lelassulni, énidőt megélni, gyönyörködni, vagy egyszerűen csak kikapcsolni egy kicsit.
- Milyen könyveket olvasol? Ki tudod kapcsolni ilyenkor a szakmai énedet?
- Mivel sokkal régebb óta olvasok, mint amióta irodalomterapeuta vagyok, ezért szerencsére nem okoz gondot a szakmai énem kikapcsolása, persze azért eszembe szokott jutni egy-egy részlet kapcsán, milyen jó lehetne vele dolgozni. Mindenfélét olvasok, kedv- és élethelyzetfüggő: szépirodalmi klasszikusoktól kezdve verseken, kortárs irodalmon, fantasy és sci-fi könyveken és életrajzokon át, egészen a mesekönyvekig.
- Mit adott ez a hivatás a személyiségedhez?
- Nehéz lenne felsorolni, de talán a legfőbb személyes hozadéka számomra, hogy immár szabályos keretek között tudom megélni személyiségemnek azt a részét, ami mindig is mások felé fordult, szeretett volna másoknak segíteni, és képes volt maximális odaadással ráhangolódni másokra. Azzal, hogy segítő hivatású lettem, a személyes kapcsolataim is kiegyensúlyozottabbá váltak, mert ott meg tudok már lenni szimplán barát, feleség, rokon. A munkámban teljes odaadással a hozzám fordulóké tudok lenni, így személyes kapcsolataimban könnyebben kialakítom az egyenrangú kapcsolódásokat, míg régebben ez nehezebben ment.
Rinner Anita
Új hozzászólás