Néhány éve Szegedem történt. Valószínűleg nem egyedi és megismételhetetlen, hanem egy folyamat két epizódja. Akár más városban is láthattam volna, mint az írás későbbi részéből ez ki is derül.
Középkorú, testes, elhanyagolt öltözetű nő lépett hozzám. Négy-ötéves forma, maszatos arcú lányka kezét fogta. Esdeklő hangon pénzt kért. A kérésben semmi meglepő, hiszen kéregetőkkel naponta találkozhatunk. Példaként nem is kell messzire menni. Debrecenben az Árpád téren, a Fórum környékén és más helyeken egész nap tenyerüket, műanyag poharukat tartva, várnak alamizsnát.
Indoka lepett meg. Vonatra kellene, hogy Aradra utazhasson vissza. Vasútmániákusként éreztem, kamuszöveg. Ha komolyan gondolná, akkor Békéscsabáig bumlizhatna (menetidő közel két óra), onnan pedig nemzetközi vonattal a célállomásig. A vonatjegyek nem olcsók, pláne, ha országhatáron túl is kíván utazni. A nő a belvárosban kórincsált. Nem akadt nála semmi, ami utazási szándékra utalt volna. Adni szép dolog, de így inkább nem.
Alkonyatkor egy cukrászda felé sétáltam. A fagylaltos pult mellett pillantottam meg. Lányával éppen többgombócos hűsítőt nyalogatott.
A városban koldusmaffia tagjai verték át a hiszékeny, jóérzésű járókelőket. A fentiek azért jutottak eszembe, mert minden bizonnyal Debrecenben is verbuváltak legalább egy kéregető csapatot. A Fényesudvar kriminasztikailag nem éppen a legbiztonságosabb városrész. Történnek biciklilopások, gépkocsifeltörések, verekedések. Ezek mellett egy társaság évek óta csempészcigarettát árusít. A négy-öt fős banda hesszelőkből (figyelőkből) és egy portékát árusító hölgyből áll. A nő mindig kis mennyiséget tart táskájában. Néhány doboz cigaretta, lebukás esetén kimagyarázható. Időnként eltűnik. Egy közeli lakásban feltölti készletét. A fiúk közben figyelnek. Ha valami gyanúsat észlelnek, füttyjelekkel tudatják a veszélyt. Ahányan vannak, annyifelé tűnnek el.
Akadnak mások is. Két-három hajléktalan a víztorony melletti buszmegállókban keseríti a járatokra várakozók életét. Ott vertek tanyát. Cuccuk, szemetük, fekáliájuk visszataszító. Addig kéregetnek, míg összejön két liter borra való. Hamar lerészegednek. Akkor jobb kikerülni őket. Agresszívek. Dolgukat a nyílt utcán végzik.
Időről-időre román cigányasszonyok is feltűnnek, akik jellegzetes színes rakottszoknyáikban igyekeznek forintokhoz jutni. A közelben mindig felfedezhető egy-egy zsíros feketekalapos, bajuszos férfi, falnak támaszkodva. Ő is figyel.
A minap a környék kispiacát kéregetők lepték el. Három nő, nagyjából tízméteres távot tartva, mindenkit megállított. Könyörgő hangon kértek. Szegedi „kollégáival” ellentétben nem fűztek hozzá magyarázatot, csak a pénz kellett.
A lánckoldulás eleve gyanús. Nem kerestem sokáig, hamar rátaláltam a „főnökre”. Klasszikus futtató, de most nem prostituáltak az „alkalmazottjai”. Látszólag gondtalanul mobilozott, ám szeme sarkából figyelte a nőket. A középkorú férfi a város börtönviselt társaságának pitiáner alakja, de azért feltalálta magát.
Szervezetten dolgoznak, nehéz tetten érni őket. A Fényesudvarnak erre a részére térfigyelő kamerákat telepítettek, ezért érthetetlen, hogy ezek a csoportok zavartalanul ténykedhetnek.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás