Még a Faraktár utcai felüljárónak az ötlete sem fogalmazódott meg, amikor az eset megesett. Már akkor keresztezte a Faraktár, illetve akkor még Április 4. útja a nyíregyházi vasutat. A sorompókezelő kis őrháza mögötti füves területen már álltak az 1962-ben épült négyemeletes bérházak, de az épületek és a vasút között még zöldellt a fű…
A sorompóőrnek volt egy bakkecskéje. Kikötötte a jószágot, amely vígan legelte a magasra nőtt fűszálakat. Vasárnap délutánonként azonban nem maradt nyugta. A Pavilon laktanyába igyekvő katonák rendszeresen megzavarták békés fűrágcsálását. A szabadságukról visszatérő honvédek a Csapókert állomáson szálltak le a vonatról és a vasút melletti „hadiösvényen” közelítették meg a laktanyát. A kapatos bakák (melyik katona nem volt az?) mindenre kaphatók, hogy még jobban érezzék magukat. A kecske éppen kapóra jött nekik. A kecske előtt fél méterrel guggoltak le, úgy bosszantották az állatot. A kecske nekidurálta magát, hogy felöklelje az incselkedőket, de a megfeszülő pányva visszarántotta.
Néhány hét végén rendszeresen lejátszódott a jelenet. A baktert bosszantotta a piszkálódás.
A következő vasárnapon meglepetéssel várta a kecskebosszantó csapatot. Napközben az állatát úgy legeltette, hogy jól látható legyen a legelés határa. Amikor eleresztette azt a vonatot, amelyről a bakák a Csapókertben lekászálódtak, fogta a kötelet, és egy méterrel megtoldotta. A katonák szokás szerint a bakkecske elé guggoltak, az pedig nekilendült és két honvédet is felöklelt. A szarva felhasította az egyik nadrágját, kemény homloka a másik legkellemetlenebb helyének csapódott.
A sorompóőr is megjelent, baltával a kezében, de a bakák sűrű bocsánatkérések közepette visszavonulót fújtak. A kecske napjai azon túl unalmasabban teltek, csupán néhány gyorsvonat menetszele lobogtatta meg szakállát.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás