Olvasmány

Péntek a bevásárlásé. Minden hét ötödik napján felkeresem a város egyik áruházát, s megveszem mindazt, ami egy hétre szükséges. A beszerzett cuccok autóba pakolásánál ritka kivétel, ha nem környékez meg egy-egy kéregető.

Történt pedig Debrecenben néhány évvel ezelőtt, hogy a helyi börtön egyik rabja külkórházba került. A Klinikán tüdőpanaszai eredőjét kívánták megtalálni. A több napi, kórházi fekvéssel párosuló őrzés a legkevésbé népszerű a börtönőrök körében. Egyedül, egy rabbal, vadidegen környezetben, megannyi szökési lehetőséggel – szóval nem egy leányálom. Egyetlen bizadalmuk a bilincs.

Józsi bácsi elsősorban boldogkőváraljai lakos. Alapjában véve nyugdíjas. Másodsorban gondnok az egyik iskola hétvégi házánál. Pontosabbat nem írok, mert amiért ez a rövid írás keletkezett, tulajdonképpen illegalitásban végzi.

Feri papó és Mariska néni harcai, amelyeket dolgosan és becsületesen élt életükben vívtak, a nyugdíjas éveikben sem értek véget. Kevéske nyugdíjuk beosztása napi gondnak bizonyult. A konyakosmeggy vagy színházlátogatás képében jelentkező állandó kísértéseknek ellenállva, tökélyre vitték azok elhárítását, csiszolták akaraterejüket.

A minap a buszmegállóban két erősen kapatos férfi beszélgetését hallgattam ki. Arról folyt a vita, milyen halál lenne jó nekik, ha eljön az idő. Az egyik szerint egy szép nő ágyában kellene kilehelni az utolsó szuszt. A másik szerint az alkohol bódulatában kívánatosabb lenne az esemény. Igazságot nem tisztem tenni, viszont egyszer majdnem láttam igazi pálinka halált.