Nem akartam hinni a szememnek, amikor Balázs Klárit megpillantottam a Zsibi bejárata előtt. Embergyűrű vette körül. Autogramokat osztogatott, egy román cigány pedig több pár zoknit lobogtatott púderezett orra előtt.
- Tessik mán venni belűle! – próbálta a művésznőre erőszakolni portékáját.
- Köszönöm kedvességét, de higgye el, Gyurinak van néhány pár zoknija. – szabadkozott Klárika. - Mi az egyszer használatos zokni pártján állunk. Gyuri minden nap újat vesz fel. A használtat kidobjuk. Mi az Armaninál vásárolunk… Ne haragudjon! - tette hozzá még lebilincselő mosollyal, aztán meggondolta magát: - Tudja mit? Adjon ide egy köteggel! Aláírom. Így többszöröséért adhatja el.
Létre is jött az üzlet. Fejembe vettem, hogy interjút készítek az énekesnővel. Kamikáze módon fúrtam magam a tömegbe, s a következő pillanatban ott állt előttem teljes életnagyságban.
- Kezit csókolom Klárika! - köszöntöttem illőképpen. - Miért jött Debrecenbe?
- Debrecen szép város… - udvariaskodott -, de Gyurival nem ezért jöttünk. Egy itteni macskakiállítással neveztük be Oriza Triznyák nevű perzsa macskánkat.
- Van esélye a győzelemre? - puhatolóztam.
- Megbeszéltem a rendezőkkel, ha a megnyitón Gyuri elénekli a Lady Karnevált, akkor ott lesz az első háromban.
- Apropó, hol van Gyuri bácsi?
- Ott - mutatott északkeleti irányba, ahol a művész úr éppen egy póniló fülébe dúdolta a Lady Karnevált.
- Mi szél hozta önöket a Zsibibe?
- Azt hallottam, hogy egyedül itt lehet összehajtható rózsaszínkeretes LCD tévét kapni.
Közben Korda György álbajuszt ragasztott és belevetette magát a használtcikk piac forgatagába. Én tovább érdeklődtem.
- Meddig maradnak Debrecenben?
- Míg a macskánk nem nyer.
- Fognak koncertet adni?
- Az az Oriza helyezésétől függ.
- Hogyhogy? - ütköztem meg a válaszon.
- Ha győz, akkor a Főnixben várjuk a hallgatóságot. Ha második, akkor a Kölcseyben. Ha harmadik, akkor valamelyik romkocsmában.
- És ha negyedik?
- Akkor a Bagi Iván fog helyettesíteni.
Ezután hosszabban beszélt az év programjairól. Például, terveznek egy közös koncertet Karel Gottal, ahol négyesben éneklik el a Lady Karnevált.
- Gondolom, a harmadik magácska - tippeltem.
- Így van.
- És ki a negyedik?
- Bagi Iván.
- Iván szinte családtag lett.
- Igen, a Gyuri nagyon megszerette - hirtelen az órájára nézett, aztán türelmetlenül toppantott - Hol késik ennyit a Gyuri?
A művésznőnek felajánlottam szolgálataimat és elindultam megkeresni Korda Györgyöt. A forgatagban egyszer csak feltűnt a Lady Karnevált fütyörésző Lukács Sándor színművész, kezében egy köteg, Balázs Klári aláírásával ellátott zoknival.
- Lukács művész úr hogy a fenébe kerül ide? - kérdeztem magamtól.
A kérdésen annyira eltöprengtem, hogy felvert az álmomból. A sötét szobában felültem az ágyon, és csendesen vigyorogva motyogtam magamnak: Hogy lehet ennyi marhaságot álmodni!
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás