Felgyűlt rágómaradványokkal „szigetelt” ablak, ismeretlen eredetű testváladék-maradványok, penészes ülések, no meg persze elviselhetetlen időjárás - a buszozás „örömeiről”…
Debrecenben a városi tömegközlekedés mind környezettudatosság szempontjából, mint infrastrukturális célokat szem előtt tartva a fejlődés, illetve a jövőbe mutató változások útjára lépett. Hangsúlyozom, egyelőre még csupán külsőségekben, a jegyárakról, meg hasonló fájó szolgáltatási pontokról most felesleges volna beszélni. A buszok azonban egyre újabbak, elektromosak, sőt már a jövő hidrogénhajtású technológiája is meghódította a cívisváros utcáit. Nem úgy a megye buszai, amelyek mennek-mennek, de minőségükben sokkal inkább hasonlítanak valamiféle haldoklóra, mintsem modern eszközparkra.
Utazási okokból újfent volt szerencsém a Volán egyik Volvo márkájú csodájára pattanni. A szokásos jegyvásárlási ceremóniát követően örömmel konstatáltam, hogy a népes utasközönség ellenére jócskán akad ülőhely. Akad. Mert ahogy elindultunk, rájöttem, semmi sem történik ok nélkül. A jármű fűtőberendezése olyan elánnal okádta a hőt az általam birtokba vett négyes ülőhely - amelyből az egyik széknek a fele nyilván takarékossági okokból gyanúsan hiányzott - területére, hogy még pólóra vetkőzve is kialakult egy kisebb folyómeder a gerincvonulatomon.
Amikor a közelben egy kellemesebbnek tűnő ülőalkalmatosság felszabadult, kaptam az alkalmon. Átfáradtam legújabb útitársam mellé, aki nem volt más mint egy jókora, agyonrágott, szétmaszatolt, talán némileg még meg is emésztett rágógumihalom, amely a busz ablakát hivatott szigetelni - egyébként sikerrel. Oldalra pillantva már-már számítottam rá, hogy a velem ugyancsak egy időben utazó ifjú hölgy melletti üres szék sem lesz szokványos. De nem ám! Egészen frissnek tűnő, némileg hányásra hasonlító folyadék ivódott épp a kárpitba, noha meglepő volt utastársam vakmerősége, hogy oda ült, márpedig azt nem ő alkotta oda, hiszen később szállt fel mint én. Nem, nem is én voltam!
Végezetül pedig egy klasszikus: télen fűt, nyáron hűt, mi az? Nem talált! Érzem, hogy mindenkinek a Volánbusz jutott eszébe. Megdöbbentő, de nem. Bár a fűtőtest mellett augusztusi balatoni nyaralást megszégyenítő hőség tombol, a busz ily fajta alkalmatosságoktól mentes része hitelesen idézi a kinti időjárást. No persze nyáron még „radiátor” sem kell, hogy a legrövidebb utazás során is rommá sülj. Érthető. Drága a légkondi is…a busz pedig a szemünk láttára megy tönkre, útról-útra, percről-percre a gusztustalan emberi igénytelenségből fakadó enyészetté téve önmagát.
Barna Marci
Új hozzászólás