Medved százados a második világháború után, a „fordulat” évének titulált kommunista hatalomátvétel évében került iskolapadba. Gyorstalpaló tanfolyamon tisztet faragtak a debreceni segédmunkásból. Kellett a néphadseregnek a tanult ember, mert az imperialisták már a kertek alatt osontak.
Jó néhány helyen szolgálhatott, mire 1975-ben a MN 7085 sz. zászlóalj 3. századához helyezték századparancsnok-helyettesnek. A század Bélapátfalván teljesített szolgálatot. Harci értéke a nullával volt egyenlő. Ásó-kapa alakulatként építette a szocializmust, nevezetesen a helyi cementgyárat, amit azóta már le is bontottak.
Fura, nevetésre ingerlő katona volt. Állítólag valamikor felrobbant mellette egy lőszerraktár, ami eléggé megviselte idegeit. Ha megszólalt, mintha nem létező tollpihéket akarna lefújni orrcsúcsáról. „Prüh, prüh! - kezdte mindig. Képzeljenek el egy parancskihirdetést, amit Medved százados vezetett: - Prüh, prüh! Írnok elvtárs, olvassa fel a parancsot!
A körletfolyosón két sorban felsorakozott állomány hátsó és szélső honvédei visszaprühöztek, mások vinnyogva, vigyorogva, öklükkel próbálták visszanyomni kitörni készülő röhögésüket.
A százados idegesen toporogva kérdezte: - Prüh, prüh. - újabb nyüszítéssé lecsendesített röhögési inger a hátsó sorban. - Ki volt az? Álljon ki!
Soha nem állt ki senki.
A századnál írnokként szolgáltam. A parancsnokhelyettes (pékáhá) egy hétfőn megállított a folyosón. Behívott az irodájába.
- Prüh, prüh. Képzelje írnok elvtárs! Majdnem balesetet okoztam.
- Hogy-hogy, százados elvtárs?
- Prüh, prüh. Hát az úgy történt, prüh, prüh, hogy a Trabanttal mentem haza (Miskolcra. – a szerz.). Prüh, prüh, Dédestapolcsány előtt egy teherautót, prüh, prüh, kezdtem előzni. De prüh, prüh, jött egy kanyar is, meg izé, prüh, prüh, szembe is egy teherautó.
- Meleg helyzet. Mit csinált százados elvtárs?
- Prüh, prüh, becsuktam a szememet.
Később tudtam meg, hogy a két tehergépkocsi az árokban kötött ki, Medved százados pedig megállás nélkül továbbhajtott. Megtehette, mert polgári hatóságok nem vonhatták felelősségre a néphadsereg századosát, a katonai igazságszolgáltatás pedig elintézte az egészet egy ejnye-bejnyével.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás