A hetvenes években, amikor én aprócska gyerek voltam, nem voltak okos telefonok. Sőt, még vezetékes se nagyon. Azt olvastam egyszer, hogy abban az időben 100 emberből hatnak volt tárcsás távbeszélője. Telefonellátottság szempontjából csak Albánia kullogott mögöttünk. Az meg nem volt nagy dicsőség, még abban az időben sem. Mégis voltak okos emberek, akik nem az internetről, hanem más kárából tanultak. Nagyapám is nagyon okos ember hírében állt. Egyszer ezt mondta nekem: Fiam, ne küzdj a kert apró állataival! Azok is Isten teremtményei.
A sunyi amerikaiak már 1940-ben tudták, hogy a majdani hidegháború évei még jócskán áthúzódnak a hetvenes évek elejére is, ezért már jó előre bevetették a saját biológiai fegyverüket, a Coloradóban kifejlesztett rettenhetetlenül kegyetlen, fekete-fehér csíkos krumplibogarat, melynek kitin váza ugyanolyan kemény és ehetetlen volt, mint a vele közeli rokonságban álló krumplicukornak. Az akkori országunk egyetlen tévécsatornája, amely hétfőnként szabadnapot adott nézőinek, harsogva hirdette a fél nyolcas híradó előtt azt a Bi 58 nevű szert, amelynek vízzel hígított változatát, ha ügyesen az imperialista bogarak szemébe priccoltuk, hátukon pörögve jutottak el a kártevők mennyországába, Eldorádóba, amely földrajzilag határos volt Colorádóval.
Ám ugyanakkor minden hithű párttag és az összes Tisza cipőben flangáló pártonkívüli tudta, hogy a hazai gyártású csodaszer saját tulajdonú kártevőállományunknak maximum mintegy ötven százalékát tudta csak harcképtelenné tenni, ami valójában az ádáz küzdelem szempontjából döntetlennek bizonyult.
A megrögzött, labdarúgást kedvelő szurkolók viszont mai napig vallják, idegenben jó az x is. A szomszéd Lada bácsinak, erre a problémakörre is volt bevált módszere. A krumpli sorok közé, úgy méterenként egy-egy üres Borsodi sörösüveget nyomott le, szájjal felfelé a homokba. Ezután minden üvegbe 3 cl orgona illatú (agyekalon Moszkva) orosz kölnit töltött. Az illatanyag terítését a homokkerti szél végezte, teljesen díjtalanul. A több száz sörösüveg plusz extraként a horrorfilmekből ismert mély huhogással kísértette a környéket. A rendszer kiválóan működött, mert ezt az ambivalens szolgáltatást minden krumplibogár mocskosul utálta, úgyhogy át is költöztek mind ahányan voltak, Ervinékhez, a harmadik szomszédba.
A kártevő nélkül maradt gumós állomány pedig olyan gyönyörűségesen burjánzott, hogy még a szomszéd utcából is csudájára jártak az irigykedő kiskerttulajdonosok.
Néha apám is átment, vitte az összecsukható kerti székét, órákig ültek öreg Ladával a krumplisorok között, és békésen beszélgettek. A tudomány mai állása szerint, mint ahogy Máté Péter, úgy az öreg Lada bácsi is megelőzte a korát, mert ez a módszer a kutatók szerint nemcsak a kolorádóbogarak, hanem a veteményekben nagy kárt okozó földi kutyák elriasztására is kiválóan alkalmas volt. A padlásra költöző menyét elűzése mellett, a vakond elűzése hozta ki a legjobban a kreativitást a kiskerttulajdonosokból. Volt, aki sűrű dróthálót ásott le függőlegesen, egy méter mélyen a kert mezsgyéjénél. Volt, aki füstpatronnal, gázolajos ronggyal, a járatok vízzel való elárasztásával próbálkozott. Eredménytelenül. Nagymamák a virágágyás melletti vakondtúrások közelében álltak meredten, néha hosszú órákon keresztül a nehéz kapát levegőben tartva.
Hátha sikerül kifordítani a járatából a földalatti világ királyát. A legdurvább módszert a Rákóczi utcai gazdabolt ötven éves, Laci névre hallgató bajszos eladója tervelte ki, miután az összes közszájon forgó módszer kudarcot vallott nála. A Létai úti gázcsere telepen vett egy 11 kilós propánbután gázpalackot. Teljes tartalmát beleengedte a végtelen hosszúságú vakond járatokba. Aztán jött a gyufa. Meg a nagy bumm.
A munkából hazatérő szomszédok erősen csodálkoztak. A gyümölcsfák lombjai hirtelen hónapos retket, meg új hagymát teremtek.
dalnoky
Új hozzászólás