Vélemény

Egykori ékes fővárosunk, a hajdúság és Kelet-Magyarország szíve, Debrecen, illetve jelenlegi fővárosunk, az igazán pezsgő és sosem nyugvó Budapest közötti út számos sofőr számára szinte már rutinút. Helyenként az út minősége és a némelyik, az utazást kísérő látvány sokkal nagyobb kihívást jelent, mint maga a menetidő.

Egyes magyar város(ok)ban épülnek, megújulnak a színházak, a fővárosban pedig jelenleg is van olyan teátrum, amely a megszűnése ellen küzd. Egészen elképesztő, hogy a színművészet megbecsülése az évtizedek során, a magyar színházi élet virágkora óta szinte semmivé lett.

Tehát az állítás, amellyel a közösségi oldal kommentszekciójának „szakértő hősei” valamennyien egyetértenek: az angolok legyőzése, az olaszokkal játszott szoros meccs és a németek elleni döntetlentől függetlenül a magyar futball kiábrándító és néhány véletlen jó szerepléstől még nem kell falnak menni. Kérem? Normális?

Magyarország – Anglia: 1-0. Hatvan esztendeje nem mondhattuk ki, hogy Magyarország legyőzte a világ máig egyik legerősebb válogatottjának számító Angliát. A mérkőzés természetesen ezúttal sem múlt el a magyarokat célkeresztbe állító politikai felhang nélkül.

A Bajnokok Ligája döntőjének idén Párizs adott otthont. Az elmúlt esztendők alighanem egyik legemlékezetesebb és legbotrányosabb UEFA-fináléja volt. Mindez azonban aligha köszönhető magának a 90 percnyi professzionális futballnak.

A DEAC-Tungsram kosarasai számára véget ért hazai pályán az idei szezon. Hogy örülünk-e? Dehogy. Ennek a teljesítménynek még akkor se lehetne örülni és tapsolni, ha soha többet nem indulna újra a bajnokság, és most láttuk volna utoljára szeretett csapatunkat. Mégis ott motoszkál a gondolat, hogy ez csak egy szezon volt, ősszel pedig egészen más struktúrával, felállással vághatunk neki a következő idénynek.

A középszakaszban a DEAC-Tungsram férfi kosárlabda csapata az egyetlen középházi gárda, amely valamennyi mérkőzését elveszítette. Az okok láthatóak a pályán.