Biztos vagyok abban, hogy minden felnőttnek élete során legalább egyszer kicsúszik a száján: „bezzeg az én időmben..”, pedig senki sem hallja szívesen azt, ami utána következik. Történetek egy sokkal jobb, értékesebb világról.
Meglepődve, ám annál nagyobb örömmel konstatáltam a minap, hogy február közepe ellenére még a késő esti órákban is stabilan 8 fokot mutat a hőmérő. Ráadásul nem is a belvárosban, még csak nem is Debrecenben. Úgy tűnik, a félév kezdetével ébred a természet.
Gulyás Pál, a debreceni költőzseni számos műve ismert az irodalomkedvelő (és cívis) nagyközönség előtt. Egy verse azonban egészen biztosan nem kerül bele a gyűjteményekbe, tankönyvekbe. Ez a költeménye, a Fekete gályák ráadásul nem csupán az irodalomtörténet számára egyedi alkotás, hiszen a vershez való személyes kötődésemről is írok e jegyzetben.
Ha elmúlik karácsony című riportomra olyan aktív, segíteni vágyó reakciókat kaptam, ami számomra egyszerre volt meglepő és megható. Mert valljuk be, mi magunk is sokszor mondjuk sokfelé, hogy ,,szólj, ha bármiben tudok, segítek”. Aztán a szavak elszállnak, megnyugtat bennünket a felajánlás adta nagylelkűségünk és rohanunk tovább a hétköznapokba.
Már-már kezdünk hozzászokni, hogy a telek egyre sárosabbak, helyenként kevés hóval. Az idei tél pedig valóságos szeszélyes csapásként érte a térséget - habár vannak, akik számára pozitív csalódást is tartogat az esztendő eleje.
Anikó néni lépcsőházunk első emeletén lakik. Egyedül él. Kilencvenhez közeledve az életet egyre nehezebbnek érzi. Férjét tíz éve temette. Trombózis végzett vele. Fiai messze kerültek. A nagyobbik Londonig repült, a kisebbik a fővárosban talált végzettségének és igényének megfelelő munkát. A néni unokái is felcseperedtek.
Sokadjára tesszük meg az utat Bodaszőlőre, Zsuzsához és öt gyermekéhez, de a mai valahogy más. Nagyobb a csend, csak belül hangos a némaság. Itt így ér utól az ünnep hangulata. Alattunk jég reccsen, körülöttünk sűrű ködbe kúszik a kéményekből felszálló, szúrós szagú füst. Ránktelepszik, mintha egy színpad díszlete lenne. De ez a darab nem ér véget, a függöny nem hull le, fellélegezni nem lehet.
Este tíz után a Kossuth tér kezd kiürülni éjszakára a cívisvárosban. Hiába, itt az év legkellemetlenebb, leghidegebb időszaka, de a belváros mégsem hal ki teljesen. Hétvégente az ifjúság benépesíti a központközeli bárokat, kocsmákat, szórakozóhelyeket, és ilyenkor természetesen a Piac utcai gyorsétterem is viszonylag intenzíven él. Sorsképek a debreceni éjszakából.