Köztisztaság

Nemrég emlékeztünk meg a Trianoni békediktátum aláírásának 97. évfordulójáról. Köztudottan jelentős területi, gazdasági és természeti veszteségeket szenvedtünk.

Az egyes ember egyedi és megismételhetetlen. Természete, gondolkodása más-más, eltérően viszonyul egy-egy esethez, megnyilvánuláshoz. Minél korosabb valaki, annál sötétebben látja a világot, egyre több minden bosszantja. Nap mint nap akad nem tetsző. Talán, mert jobban odafigyel szűkebb és tágabb környezete dolgaira, kritikusabban viszonyul hozzájuk.

Hazánkban a környezetvédelem komoly kívánnivalót hagy maga után. Hiába kevesek próbálkozása: jogszabályok, modern szeméttárolók építése, szelektív hulladékgyűjtés, „Te szedd!” civil mozgalmak, az iskolai szemléletformálás, az ország egyre piszkosabb.

Ma (november 19-én) egész nap fekália bűz lengedezett Debrecen légterében. A déli szél a termőföldekről fújta a város fülé a penetráns szagot. Most folyik a földek trágyázása.

A királyi tévé híradói óráról órára sorolják a termelési számokat, százalékokat, hogy a pannon puma adrenalinja az egekben, az EU-ban nincs még egy olyan ország, amelyik minden nap akkorát produkál, amekkorára ezen a vén golóbison senki sem képes.