Kultúra

A minap betértem a templomba. Nem volt különösebb indoka, nem tartottak szentmisét és nem gyakorolt az orgonista. Egy-két öreg néni morzsolta rózsafüzérét az első két padsorban.

Álszemérmességből kár elhallgatni az eset szereplőinek hovatartozását. Ha sárgabőrű emberbarátaink ázsiaiak, a feketék négerek, a kínaiak kínaiak, a vietnamiak vietnamiak, akkor a cigányok is legyenek cigányok. Nem romák, irokézek vagy magzati barnultak, hanem cigányok. Az érdekeltek jó része is kifogásolja, ha romáknak titulálják őket. Ők cigányok.

Anyanyelvünk védője gyakran tapasztalja: a médiában és a mindennapok nyelvhasználatában egyaránt számos helyesírási hiba forrása az, hogy a közlő – feledékenységből, sietségből, tudáshiányból – nem fordít kellő gondot szövege értelmezésére. Arra nem gondol a nyelvhasználó, hogy efféle helyesírási bakikkal akár sértegetni is lehet. E hibák gyakran az egybe-, illetve különírás szabályait szegik meg.

Anyanyelvhasználatunkban évek, sőt évtizedek óta szívósan élnek tartalmatlanná kopott, szürke kifejezések, rég elcsépelt, de újra meg újra divatozó szavak. Az egyik túlélő a fantasztikus melléknév.