A cívisvárosban idén március 23-án, immár harmadik alkalommal rendezik meg a Made in Debrecen Fesztivált, amely az elmúlt két esztendőben nemes egyszerűséggel rohamosan növekvő tendenciát mutatott mind fellépőszámokban, mind népszerűségben.
Cívisváros, 2024., a populáris zenei fesztiválélet népszerűsége hazánkban évről-évre robbanásszerűen növekszik, ám ennek nyomában ott vágtat az alternatív is. Nevével ellentétben ez korántsem szerénykedik, hiszen a maga feltörekvő és táguló berkeiben folyamatosan nevel ki országos és helyi tehetségeket, sztárokat, új neveket.
Hazánkban gyakorlatilag hónapról-hónapra rohamos változásokon, fejlődésen megy keresztül a töretlenül népszerű és folyamatosan növekvő tendenciát mutató könnyűzenei élet. Ennek egyik előmozgató rugójaként pedig a Debreceni Egyetem újból színre lép szeptembertől a nemzetközi régióban egyedülálló könnyűzenei képzésével.
A keleti világ, a fagy birodalmának digitális bennszülöttjei bátrak, mégis szüntelen rettegnek. Rettegnek valamiféle fentebbi hatalomtól, amellyel szembeszállni egy ideig lehet, aztán hirtelen mindent felemészt az erőszak. A Kiáltvány a gyerekekért egyszerre megdöbbentő és mindenekfelett tanulságos.
A napokban lezajlott a mozivásznon a jubileumi tizedik Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál (BIDF), amelynek keretein belül természetesen Debrecenben is levetítettek néhányat a számos díjat nyert alkotások krémjéből. Mindezt méltóképp indította Izland. Nem ámítás, Izland valóban egy új emberi, társadalmi dimenzióba kalauzolt bennünket.
A cívisváros oktatási és felsőoktatási élete évszázadokra visszanyúlóan határozza meg hazánk iskolai, főiskolai, egyetemi életét. A Debreceni Egyetem a nemzetközi régió, illetve Magyarország egyik legnagyobb múltú és legszélesebb oktatási palettát kínáló intézménye. Mindennek a hagyománynak pedig egyik legősibb és legtekintélyesebb szimbóluma a gerundium.
„Álmomban két macska voltam, és játszottam egymással.” – szól az örök zseni Karinthy Frigyes paradoxnak tűnő, ám az irodalom számára korántsem megfejthetetlen gondolata. Ezt a jelenséget pedig a jelenkori magyar sajtótörténet és kortárs irodalom egyik legmeghatározóbb szerzője, Kepes András személye is méltán bizonyítja.
Újabb sikercsúcsot hódított meg a debreceni-nagyhegyesi Dalnoky (Deák) Ferenc, aki szinte önerőből készített filmet saját, humoros történeteiből, novelláiból Macska a betonban címmel. A filmalkotó és a története tegnap este (január 18-án) szerepelt a Duna Televízió Fábry műsorában.
A mohácsi csata történelmünk egyik sorsdöntő ütközete, amely százötven évre meghatározta az ország sorsát. Sokan, sokféleképpen írtak róla. Mondhatnánk, a történésekről majd’ mindent tudunk, de az újabb kutatások és a helyszínen évek óta folyó régészeti feltárások új adalékokkal is szolgálnak.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.