Május elsején délután fél kettő körül egy békési tanárnő telefonált be a Class FM kívánságműsorába. Számot kért annak örömére, hogy sikerrel feltöltötte a pedagógus portfoliót.
A portfolió íratás az Orbán kormány ötlete. Az oktatás „megreformálása” programjának sarkalatos pontja az új pedagógus előmeneteli rendszer, az életpálya modell bevezetése. Kezdő lépésként minden pedagógust egységesen a „pedagógus I. bérkategóriába soroltak, attól függetlenül, hogy az érintettek hány diplomával és szolgálati idővel rendelkeztek, azaz a pályakezdő és a harminc éve oktató, a tanítói diplomát szerző és a doktorátussal rendelkező ugyan abba a „kalapba került”. Sokan háborogtak, méltánytalannak, megalázónak érezték. Véleményüknek hangot is adtak, de süket fülekre találtak.
A portfolió elkészítésével lehetséges az előrelépés a pedagógus II.-be és a mesterfokozatba. Azok írhattak portfoliót, akik legalább tizennégy év szolgálati idővel és szakvizsgával rendelkeznek. Választhattak az egyszerű és a teljes portfolió elkészítése között. Az utóbbi készítőit sorolnák a mesterfokozatba, közülük választanák ki a pedagógiai szakértőket, tanácsadókat. A portfoliót, előzetes regisztráció után, április harmincadikáig kellett feltölteni egy számítógépes felületre.
A békési tanárnő kereskedelmi rádióba telefonálása is jelzi, mennyire komolytalan az egész. A portfolióírás csak látszólag szól a szakmaiságról, sokkal inkább arról, hogy az állam minél kevesebbet kíván az oktatásra fordítani, a pedagógusok bérének növelésére. A számok beszélnek. A Díszpolgár május 2-i számában A tanárok több mint háromnegyede „portfóliózott” címmel közöltek szerint a százhatvanezres pedagógus létszámból a feltételeknek nagyjából húsz százalék felelt meg, ebből huszonötezren regisztráltak és valamivel több, mint huszonegyezren töltötték fel a portfoliót, ez a pedagógus társadalom alig tizennégy százaléka. Mind a portfolió írás feltételei, azon felül pedig az egyszerűsített vagy teljes megírása, a szelektálást szolgálja. Mindazok, akik nem írtak, azok maradnak a „pedagógus I.” bérbesorolásban. Vajon részesülni fognak a tavaly beígért, négy évre széthúzott béremelés aktuális részéből? Nagy a hallgatás körülötte. Az egyszerűsítettet feltöltők sem kapnak 2015. január 1-jétől akkora fizetésemelést, amelytől boldogok lennének. A teljes portfoliót feltöltő pedig kevés van. Egyelőre csak az biztos, hogy ők is a pedagógus II.-be lépnek, pedig a teljest a mesterfokozat elérésére érdekében írták. A szórás a portfoliók feltöltésével nem ér véget. Formai és tartalmi okokra hivatkozva tovább szűkíthető a kör. Az is kérdés, hogy ki fogja elolvasni és bírálni a feltöltötteket? Egy-egy portfolió két-négyszáz oldal, ötven-nyolcvan megabájt. Hatalmas mennyiségű anyagok. Képtelenség ekkora információhalmazt alaposan, tüzetesen átnézni, értékelni…, aztán a kiválasztottak (akiket még nem választottak ki) milyen szempontok szerint fognak bírálni?
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma köznevelési államtitkársága kommünikéje szerint az „Emmi azt a többletteljesítményt ismerte el, amelyet a kedvezményezett pedagógusok a pályájuk során nyújtottak.” Ha ezt nyilatkozták, akkor valaki mondja már meg, minek kellett mégis portfoliót írni? A nyilatkozat másik kitétele szerint a pedagógusok megértették, hogy „a köznevelési rendszer minőségének javításához elengedhetetlen a külső értékelési rendszer bevezetése.” Hogyan érthették meg, amikor a pedagógus társadalom nem sokkal több, mint egynyolcada írhatott portfoliót? Hol maradnak a szakmai szempontok, ha külső értékelési rendszer kialakításában gondolkoznak?
Remélem, az olvasók érzik, mennyire komolytalan az egész. A törekvés nem más, mint a legnagyobb létszámú értelmiségi csoportosulás szétverése, megosztása, az utolsó erősnek mondható ellenzék megosztása, behódoltatása. Fenntartók részéről egyre gyakrabban hangoztatott fenyegetés: „ha nem tetszik, elmehet.”…, vagy ahogy a tavaszi szünet előtti utolsó tanítási napon a pedagógiai szakszolgálat vezetőinek tartott értekezleten történt: valaki levelet írt az Oktatási Hivatalnak, tiltakozásul a szolgálatoknál a heti negyven órában foglalkoztatott pedagógusok embertelen terhei miatt. A tankerület vezetője jogásszal magyaráztatta el, hogy amit ő tett, jogszerű, majd a részvevőkkel nyilatkozatot íratott alá, hogy ő törvényszerűen járt el. Előtte megemlítette, ha valaki mégsem szignózná, másnap reggelre asztalán szeretné látni felmondó levelét.
A pedagógusok munkájuk mellett az estéket, hétvégeket, húsvétot feláldozva készítették el a portfoliókat. Megtartották az órákat, azokra készültek, minden dolgozatot idejében kijavítottak. Akik egyedül kárt szenvedtek, az a család. Ők meg hozzászoktak, hogy a pedagógusszülő a megemelt munkaidő, terhek mellett még ezt is bevállalta. Az egész portfolió kitalálóin kívül mindenki érzi, hogy a magasabb fizetés nem kárpótol a megalázásért, hogy annyi oktatással eltöltött év után néhány heti munkával papíron (számítógépen) kell bizonygatni, mennyire jó tanár valaki.
Végül is a kormány semmi mást nem tesz, mint, ami már számtalanszor jól bevált: „oszd meg, és uralkodj!” Becsapja a pedagógusokat. Hamis sikerkampány kommunikációjával megtéveszti, és az oktatásban dolgozók ellen hangolja a társadalom arra fogékony részét.
Somogyi Ferenc
Új hozzászólás