Mai múzsa

Korsós Bálint emlékének

Szűk Balázs, a Díszpolgár munkatársa versben emlékezett meg a napokban elhúnyt tanárról, emberről.

Szűk Balázs versei

Szűk Balázs

1960-ban született Egerben, ahol iskoláit is végezte. Debrecenben szerzett magyar-történelem szakos egyetemi diplomát 1985-ben. 1985-től 2001-ig általános és középiskolai tanár. 2001 és 2005 között az egri főiskola közművelődési tanszékének adjunktusa video-és tv- szakirányon. Filmklubvezető, fesztiválok szervezője. 2005-től 2009-ig a debreceni Kölcsey-főiskola óraadó tanára. 2005-től a Debreceni Egyetem néprajz tanszékének PhD-hallgatója majd doktorandusza. Jelenleg középiskolai tanár, médiaszakember, filmklub-vezető, a diszpolgar.hu munkatársa. Tanulmányai, versei, prózai írásai hazai és romániai folyóiratokban, lapokban, antológiákban jelentek meg (Koratavaszban, Átutazóban, Vallomás: hajnali utakon, Aranyág meséi, Balladák, Szemezgető, A XXI. század költői, Katonadolog II-IV.). Két könyve jelent meg: Képben vagyunk? Eger, 2004;’56:10:23. Debrecen, 2006.

Óriásokkal bírálva a jelent

Nagyon szeretem Csokonai Vitéz Mihályt, ekkora tollművészből kevés van az egész világirodalomban. Amilyen Petőfi volt, olyan meg nem is volt. Nem volt, s nincs még egy költő a világon, aki ilyen kevés – voltaképpen hét-nyolc - esztendő alatt ekkora terjedelmű és minőségű életművet hozott volna létre, s aki ekkora hatást tudott volna gyakorolni kortársakra és utódokra. A maguk módján (többnyire bátran) bírálták koruk negatív társadalmi jelenségeit, alakjait, küzdöttek az igazságtalanság ellen. Igazságtalanság ma is van elég, ezért hívtam segítségül a toll óriásait, hogy kölcsönvéve halhatatlan műveik „ruháját”, magam is pellengérre állítsak egyet s mást a mai magyar életből – miközben tisztelgek is e géniuszok előtt.

Bús Anikó: Pihenőszoba (novella)

Az alábbi novellát Bús Anikó harmadik, magánkiadásban a napokban megjelenő novelláskötetéből tárjuk olvasóink elé.

 

Pihenőszoba

Péter már elment

Péter, amikor árvaként (mindkét szülője szívtelenül elhagyta) a karcagi Sz. S. G. falai közé került, s ott hamarosan kapott is egy szobát, mint aki otthonra lelt, már több éve versírással próbálkozott. Nekem félve mutatta meg a kockás füzetbe írt/túlírt, szabályos versszakokban lüktető érzelmi-naplókat. S akkoriban történt az is, hogy a Zilahról érkező testvériskola tanárai előtt egy szilaj Ady verset is kiteremtett magából, jelezve, hogy a zenei lüktetés élő szavaiban is otthonra talált.