Csontkápolna

Aligha vetted észre, én azonban
jóformán mindjárt: épp csak mondani
nem akartam, hogy ott, a villamosban
a néni, szemközt - a te majdani

arcod viselte, Kedves. Valahonnan
akárha ismerős lett volna - így
sejlett előbb, de rám nézett, s azonnal
átderengtek arcán vonásaid:

te is - vagy negyven év multán - ilyenke
leszel majd: töretlen tekintetű
(mért gyászolnál?), bölcs, szép kis öregasszony.