Debrecen az otthonom, itt születtem, s, ha az élet messze sodor, ide fogok hazatérni, ezt büszkén vallom. Azonban a tiszta szív és az őszinteség azt diktálja, hogy akit igazán szeretek – Debrecent pedig bátran merem szerelmes személyként említeni –, annak azt is meg kell mondanom, ami nem tökéletes, s, amit szebbé tehetünk – együtt.

Elég régen jártam utoljára Budapesten, azonban a sors úgy hozta, hogy pénteken el kellett látogatnom hazánk ékes, neves fővárosába. Nem igazán számítottam akkora inger- és élményzuhatagra, ami már az indulástól kezdve ért, de mondhatom, sok szempontból átértékeltem Budapesttel való kapcsolatomat, s azt, hogy e nap után miért tartom jogosnak a „fel” igekötő használatát a várost illetően.