Sokan mondják azt, hogy fogadj meg egy jó tanácsot, illetve hogy hallgass a bölcsebbre. Nap mint nap hasonló klisé kifejezésekre bukkanunk vagy tapasztaljuk azokat saját életünkben. Viszont tényleg segít egy jó tanács vagy jobban elbizonytalanít minket?
Az emberiség történetében beköszöntött a második őskor. Az emberi faj hajnala, az a kor, amikor kénytelenek voltunk egymással szemtől-szemben beszélgetni, a tűz helyett felfedezni, hogy léteznek emberek a chatablakon kívül is. Aztán elmúlt az az egy óra.
Lehetetlen időpontok, sosem volt közvetítések és váratlanul „álmos” találkozók – szürreális forduló az NB1-ben, amely újfent bizonyította, bár lehet, hogy a magyar futball minősége vitathatatlan rohamos tempóban szárnyal, a szurkolók helyzete még mindig katasztrofális.
A DVSC SCHAEFFLER a jelenlegi listavezető, a Ferencváros ellen próbált meg közelebb kerülni dobogós reményeihez. A rangadó természetesen ezúttal sem múlt el különleges körítés és közjáték nélkül – noha a szurkolói hangulat most sajnos meglehetősen egyoldalú volt az ismert debreceni okok miatt.
„A történelmet most írjuk…” - hangozhatna akár egy virágkarneváli kompozíció szlogenjeként is. Ez a megállapítás azonban nem csupán egy bemutató, nem fikció, ez maga a valóság. A debreceni sport két topcsapata ugyanis egy napon, néhány óra különbséggel írt egyedülálló történelmet.
A Kandia utca mögötti lakótelep a cívisváros belvárosának egyik kapuja. Nem csupán a panelrengetegben megbúvó zöldövezettel válik különlegessé, de ezen átvágva érkezünk el a Szent Annától a Kossuth utcáig, vagy épp fordítva. No persze, ha szárazon és bokatörés nélkül megússzuk a lakótelepi „akadálypályát”.
Amióta megismertem Kolodko szobrait, az ungvári születésű magyar, Kolodko Mihály nemzetközi ismertséget kivívó miniszobrait, azóta rajongója vagyok a művésznek. Ez persze magánügy.
Ragyogás. Nem, korántsem Stephen King regényéről, majd az abból adaptált Kubrick-horrorról van szó. Ez egészen más. Egy ifjú csillag tündöklése, ragyogása, akinek egyedülálló tehetsége új fejezetet nyit a nemzetközi, a magyar, no és persze a cívisvárosi sporttörténelemben. Ő Vámos Petra.
Egy kis csapat, amely önmaga történelmét írta, írja, és alighanem a magyar kézilabdázás jelenkorának aktuális riválisai szívébe is belopja magát: jegyzet a Kozármisleny csapatának szívmelengető gesztusáról és harciasságáról.
Lehet-e karácsonyi hangulat hó nélkül? Nos, ami azt illeti a természeti jelek alapján nyakunkon az enyhe telek, havat pedig errefelé az Alföldön – már úgy klasszikus értelmében – hosszú esztendők óta nem láttunk. Megkockáztatom, igenis van hamisítatlan karácsony nélküle.
Túlzás volna azt állítani, hogy a DEAC férfi kosarasai az elmúlt esztendőkhöz képest jelentős előretörést produkálnak, különösen idegenbeli mérkőzéseiket tekintve. Az idei mérleg a riválisok otthonában mindösszesen egy győzelem az öt bukással szemben. Ráadásul az újonc és a tökutolsó is simán elkapta az egyetemieket.
Gyorsan közeleg a karácsony. Ez az időszak a felgyorsult, digitalizáció-befolyásolta, globális piacra épülő világban természetesen egyre inkább szól a féktelen vásárlásról, boltrohamról, ajándékkeresésről. E sebes pillanatokban pedig különösen is felháborító tud lenni egy-egy, a kereskedői vénát minden tekintetben nélkülöző eladó arroganciája – a Yettel bizonyította.
A dán-norvég-svéd közös rendezésű női kézilabda-világbajnokság még csak néhány napja kezdődött, de máris hangos a világsajtó az egyébként méltán jogosnak tűnő, nyers és egyenes kritikáktól. Ez pedig akarva-akaratlanul is eszünkbe juttatja a 2022-es katari foci-vb-n történteket.
Vannak, akik tudnak örülni egy döntetlennek is. Pláne, ha az az iksz az egyenes kijutást jelenti hazánk hős tizenegye számára. No meg vannak azok, akik a győzelmet is megmagyarázzák, miért nem jó. Ez utóbbitól válik kis hazánk tízmillió futballedző országává.