Véget ért a kereszténység egyik legfontosabb, az emberiség legmeghittebb időszaka, a megváltó Krisztus születésének ünnepe, a karácsony. Azt hiszem, nem kell részletezni, hogy mi ez időszak legszebb része…
Már talán mondanunk sem kell, hiszen Magyarországon mindenki ismeri a tényt: tizenkettő esztendő után, a franciák elleni, dicsőn ragyogó bronzzal ismét érmet ünnepelhettek női kéziseink. Mindennek Debrecen is szerves része volt, ráadásul olybá tűnik, a magyar női kézilabda újabb, a világelit által is elismert csúcskorszakába lépett.
Nem most volt, de még élénken élnek bennünk azok az emlékek, amikor az országos sajtó a berohanó szurkolóktól, rémült játékosoktól meg a Lokitól volt hangos. Címlapon szerepelt a hír: a DVSC kiesett az élvonalból. Kísérteties, rémálomszerű. Deja vu érzésem van.
Kerek csokoládé, szögletes csokoládé, hosszú csokoládé, rövid csokoládé…lehetséges volna, hogy a világ legnépszerűbb édessége jóval túlmutat a kulináris élvezeteken, és jótékonysági „alap”, de akár még szociális konfliktusforrás is lehet?
Egy hete, hogy Debrecenben elkezdődött a részben hazai rendezésű női kézilabda kontinensviadal a Főnix Arénában. Mindez pedig egy egészen sajátos, új színt hozott a város életébe. Még a légkör is más.
Korántsem újdonsült jelenség a reklámdiktatúra. Ám a streamingszolgáltatások és videolejátszások közepette olyannyira eldurvult a hirdetések adta kényszer, hogy látszólag már az algoritmus is haldoklik. Leegyszerűsítem: mindegy, csak legyen reklám.
A futballban lehet győzni, veszíteni pedig méltósággal kell. A szabályokból adódóan pedig a döntetlen is ismert fogalom. Vannak helyzetek azonban, amikor az emberség, az emberiesség és az ember mint létező, sokkal fontosabb az eredménynél.
Egy vasút vagy akár csak egy „egyszerű” Lokomotív esetében meglehetősen szerencsés, ha az a szerelvény biztonságosan eléri végállomását. Milyen egyszerű is lenne, ha a mostanában akadozva közlekedő vasút problémái is egy csettintésre „végállomást” érnének, nemde?
Noha kétségtelen, ízlés dolga, személyfüggő, hogy ki miként dolgozza fel a halált, ki miképp emlékezik meg mindenszentek napján az elhunytakról vagy épp mely szokások szerint cselekszik november elején. Az viszont ugyancsak vitathatatlan, hogy a nyugati, angolszász kultúrkör hatása olyan méreteket ölt hazánkban, amely már-már kellemetlen és nyugtalanságot kiváltó élmény lehet egyes, konzervatívabb gondolkodású személyek körében.
Valamikor réges-régen az alultermelés fogalma Sztahanoviában elképzelhetetlen volt. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy rájöjjünk, a tervgazdálkodás alultermeléses formája igenis létezik. Az eszmék szerencsére jó messzire mentek, csak a piros szín maradt. Meg a sorozatos csalódás.
A DVSC sorozatban ötödik meccsét is elveszítette Máté Csaba vezetésével, a szakvezetővel pedig közös megegyezéssel szerződést bontott a klub. A jelek szerint kívül-belül nagy a kétely, ennek és az NB2 közelségének fényében pedig érdemes feltenni a kérdést: biztosan messzire ment a Lokitól Bódi?
Debrecen belvárosa – a Csapó utca-Kossuth utca közötti kis összekötőutcák már hosszú esztendők óta okoznak bosszúságot az ott lakóknak, arra járóknak. Ezeknek az utcáknak a veszélyei pedig új szintet léptek, mert az egyre több aszfalthiba immár a testi épségre is meglehetősen nagy veszélyt jelent, az esti „árnyékvilág” pedig kiváltképp nagy kockázati tényező.
A magyar YouTube is – épp, ahogy a globális influenszertrendek többségét – átvette azt az üzleti alapú videókampány modellt, amely arra épül, hogy népszerű cégek képviselői, esetenként akár alapítói, tulajdonosai mennek oda az utca szerencsétlen sorsú lakóihoz, és nézettség fejében próbálnak nekik segíteni. Azonban mindez elegendő ahhoz, hogy a nézőkben (újra)erősödjön az emberség érzése? Vagy csupán a pénz a lényeg?
Nagyerdei Stadion, 2020 júniusa, a DVSC kiesik az élvonalból a Paks elleni döntetlent követően, szurkolók a pályán, botrány a Nagyerdőn. Nagyerdei Stadion, 2024 októbere, a DVSC 5-0-s vereséget szenved a Pakstól, mezek a földön, egymással ordibáló játékosok, a szurkolók felelősöket követelnek. Mi lett veled, Loki?
Akad-e egy jófajta műsor a tévében? Vagy épp az interneten, streamen vagy lekalózkodva? Hányszor tettük már fel egymásnak a kérdést…a hangsúly azonban most az „akad” kifejezés többértelmű kontextusán van. A műsor ugyanis akad. Szó szerint. Nézhetetlenül.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.