Vélemény

„A szülőváros egy hang, amit éjjel hallasz a nyitott ablakon át és nem tudod elfelejteni” – írja Márai Sándor. Gondolata alighanem rám is hatványozottan érvényes lesz, ahányszor csak álomra hajtom a fejem, szülővárosomtól távol.

Csaknem egy héten át a kosárlabdáé volt a főszerep Debrecen szívében. Mit adott ez a néhány nap a városnak, a kosárrajongóknak? Nehéz lenne felsorolni.

A 2021-es Virágkarnevál az egy évvel előbbihez hasonlóan, felvonulás nélkül zajlott. Sokakban komoly hiányérzetet okozott, hogy elmaradt a színpompás menet, egyesek azonban kimondottan örültek neki, hogy nem tartották meg. Mit is adott tehát ez a számos, egymással ütköző visszhangot kiváltó karneváli hét?

Csaknem két éve már, hogy a koronavírus okozta járványhelyzet miatt szinte az egész világ és az addig jól meg szokott életünk fenekestül felfordult, és kénytelenek voltunk és vagyunk alkalmazkodni ehhez az új felálláshoz maszkhasználattal és vakcinákkal vagy anélkül.

A többek között hazai rendezésű Európa-bajnokság Magyarország számára végetért. Dicsőségesen búcsúztunk, büszkék vagyunk, ünnepeltünk. Úgy gondoltuk, a történelemírás ősszel, a világbajnoki selejtezőkön folytatódik. A sokat szenvedett magyarság sorsa azonban ezúttal is tartogatott némi kellemetlen meglepetést.

Megszoktuk, hogy egy-egy keményebb nyári vihar alkalmával fel kell készülni az áramszünetre, áramingadozásra, esetleg a telekommunikációs hálózat teljes összeomlására. A 21. század technológiai „viharában” azonban eljött az a pillanat is, hogy már nem is kell eső, szél, villám ahhoz, hogy fél napra teljesen leálljon a hálózati ellátás.

Forró nyári napok követik egymást, a hűsítő italok ilyenkor még jobban esnek, ahogy a baráti együttlétek is felértékelődnek. Egy-egy szerencsés pillanatban azonban úgy is érezheti magát az ember, hogy egyszerűen minden összejön.