Már talán mondanunk sem kell, hiszen Magyarországon mindenki ismeri a tényt: tizenkettő esztendő után, a franciák elleni, dicsőn ragyogó bronzzal ismét érmet ünnepelhettek női kéziseink. Mindennek Debrecen is szerves része volt, ráadásul olybá tűnik, a magyar női kézilabda újabb, a világelit által is elismert csúcskorszakába lépett.
Kezdjünk egy kis időutazással! Lassan nyolc esztendeje, 2018-ban ugyanis a cívisváros adott otthont a női junior kézilabda világbajnokságnak. Akkor még Főnix Csarnok néven látogattuk a főhelyszínt, illetve mellette, a Hódosban, az akkor még DVSC-TVP (a következő szezonban már DVSC SCHAEFFLER) hazai pályáján is rendeztek összecsapásokat. Megmásíthatatlan történelem, hogy Magyarország válogatottja a döntőben, hat és félezres teltház és egy utánozhatatlan szurkolótábor előtt a Henny Reistadot is felsorakoztató norvégokat a csoportkör után újfent legyőzve lett a világ bajnoka, az ifjú hölgyek pedig a világ királynői. No, de hogy jön ez az idei Eb-hez, illetve annak eredményeihez?
Az idei Eb-n szereplő magyar csapat bő keretének tíz 2018-as hős leány volt tagja, közülük Füzi-Tóvizi Petra duplán is hazai pályán kapott bizalmat, míg Klujber Katrin nem csupán vezére volt övéinek, de a torna all-star csapatába is bekerült, mindezt megkoronázva pedig gólkirálynő lett. Hab a tortán, hogy a szövetségi kapitány, Golovin Vlagyimir vezette a junior lányokat is győzelemre, épp úgy mint az első válogatottat idén bronzéremig. Ez a csapat pedig beérett. Egyszerre fiatal, mégis tapasztalt keret, elég csak az év fiataljának választott Simon Petrát említeni, míg a védelem és a kapusposzt is – élen Szemerey Zsófival – önmagáért beszél, az előzetesen már számtalanszor emlegetetteken túl.
Ennek fényében is elgondolkodtató, hogy a fiatalokat, illetve magát a válogatottunk egészét olyan neves szakemberek is kiemelik, mint a Norvégiával Európa-bajnoki címet védő, a sportág minden idők legsikeresebb szövetségi kapitánya, Thorir Hergeirsson. Szerinte a magyar mint kézinemzet – véleményem szerint szurkolónemzet is – újra nagy jövő előtt áll, amely méltó lehet az egykori magyar kézilabda-hőskorok nagy nevéhez. Ezzel szemben azonban a fiatalok nagyobb számú, gyakoribb szerepeltetése szükséges volna a magyar bajnokságban is, hiszen a norvégok mestere szerint túl sok a légiós játékos. Ennek persze megannyi, kupacélokat illető, akár financiális oka lehet, olyan szempontból azonban mindenféleképpen elgondolkodtató meglátás, hogy egy ilyen válogatott magját képező ifjú hölgykoszorú a hazai bajnokság porondján milyen változásokat, vérfrissítést képes elhozni a maga klubjában – feltéve, hogy Magyarország nemzeti ligájában játszik.
Ezek alapján tehát nem csupán azt érezhetjük, hogy a magyar válogatott jövőjét illetően kezdődött új időszámítás az Európa-bajnoksággal, de jogosan feltételezhetjük a magyar bajnokság csapatai számára is új lehetőségek, célok tárulhatnak ki a közeljövőben – ez pedig kölcsönösen a válogatott szempontjából is előremutató lehet.
Barna Marci
Új hozzászólás