Leckék az életről, A hülyeség kora – két olyan filmcím, amelyek az emberi gyarlóságról és a gyarlóság elítélését tálalja húsunk mélyéig hatolóan sokkoló őszinteséggel.
Ezek valóságalapja bizonyos esetben valamelyest bizonyítható, ugyanakkor gyakorta megkérdőjelezhető. Mi történik azonban, ha testközelből éljük át az emberi gondolkodás végleteit egy apán és fián keresztül!? Megtörtént eset…
Hétvége, egy belvárosi bár, egy törzshely, ahol néhány cimborával gyűltünk össze, hogy a fáradságos hét feszültségét kiadjuk néhány finom ital mellett, kibeszéljük a történéseket, élményeket, kínokat, meg kiengedjük a gőzt. A percek, órák teltek, zene váltott zenét a hangszórókból, mire szépen lassan leszállt az éj. A minket vendégül látó üzletegység nyitva tartása az igen késői órákig is kiterjed, így hazaindulásról – vagy épp tovaállásról – egyelőre nem esett szó. Ha így lett volna, e sorok sem születhettek volna meg. Már éjfél magasságában jártak az óra mutatói, amikor a pultoson és rajtunk kívül csend magányába burkolózó székek között feltűnt két alak. Egy fiatal – olyan tízen pár éves forma – srác, meg vélhetően édesapja. Meghökkentően őszinte, már-már nyomorúságos volt a látvány. A fiú kezében teli, frissen vásárolt üdítős flakonok, hozzájuk szorítva bontatlan, teljes zacskó csipszek. Meg egy üveg. Lapos alakú, nem túl nagy, ám annál tartalmasabb és mesélőbb, sokatmondóbb, erősen hiányos beltartalmú üveg. Tömény, alkoholos nedű pár kortynyi maradéka lötyögött benne. Vélhetően nem hordozója fogyasztotta, ennek a megállapításnak pedig gyakorlatilag kézzel fogható jelei is voltak. Az idősebbik „látogató” igen vehemensen csatlakozott a beszélgetéshez, izzadt, zsebéből hirtelen előkotort pénzköteget szorongatva.
- Na igyatok! – szólt harsányan.
- Köszönjük, fel vagyunk készülve, jelenleg minden italunk teli van – jött a válasz szinte ösztönszerűen.
A fiatal srác ekkor még kissé megilletődve lesett ránk apja árnyékából. Milyen furcsán hangzik ez. Apja árnyéka. Igazán akkor vált ez kellőképpen paradox gondolattá, amikor rá terelődött a szó. Nevéről, életkoráról érdeklődtünk, kissé barátságosabbá tenni számára a légkört. Igen neves, nagy hírű iskolába jár, céljai között szerepel a labdarúgáson túl több, igen magas szintű képzést igénylő egyetemi szak elvégzése, majd utána már-már felső-elithivatás megszerzése, gyakorlása. Szinte lefagytunk…belénk hasított a felismerés: nem minden az adott példa. Igen, ennyit számít a tiszta, józan jövőkép!
Barna Marci
Új hozzászólás