Valamikor réges-régen az alultermelés fogalma Sztahanoviában elképzelhetetlen volt. Évtizedeknek kellett eltelnie, hogy rájöjjünk, a tervgazdálkodás alultermeléses formája igenis létezik. Az eszmék szerencsére jó messzire mentek, csak a piros szín maradt. Meg a sorozatos csalódás.
Nulla, nulla, nulla. Ez nem egy bináris rendszerbeli számkód, hanem a DVSC lőtt, érvényes góljainak száma egészre kerekítve. Nos, a kerekkel mint formával nincs gond, az hiánytalanul megvan. A nagyobbik gond az, hogy nincs mit felfelé kerekíteni. Lefelé viszont látszólag egyenes az út. Adott egy projekt, amelynek egy, illetve másfél központi fogaskerekét már felemésztettünk két edző személyében, és most épp Dombi Tibire nehezedik a teher, hogy elvigye a hozzá és a klubmúlthoz, címerhez és szurkolókhoz messzemenően méltatlan, korántsem rajta múlt balhét. A lejtmenet pedig folytatódik. Bár azt hiszem, felesleges azt mondani, hogy élvonalbeli csapatot búcsúztatott a másodosztályba legutóbbi szezon végén kieső, másodvonal közepén kínlódó matyó gárda. A debreceni tragikomédiának pedig új fejezete kezdődött Köpj fel és állj alá! címmel, miután az esztendőkre előremutató projektbe nem várt hibák csúsztak, és a legújabb célok egyike, hogy sikerüljön visszaszerezni a továbbra is példás létszámban és hangerővel jelenlévő szurkolók bizalmát. Visszaszerezni azt, ami egyébként is megvan, hiszen a klubhűség nem megvásárolható, a szenvedély ugyanis szívből jön. Nem a bizalmat kell visszaszerezni, hanem az ígéretekből fakadó elvárásoknak legalább csak egy kicsit is eleget tenni. Meg persze gólt lőni. Igen, kapaszkodjon meg mindenki, a focit még mindig gólra játsszák.
A lista hosszú lenne, ha belebocsátkoznánk felsorolni, kiknek sikerül meccsről-meccsre a nullával egyenlő teljesítményt nyújtani, és egymást lehúzva semmibe nézni a szurkolókat a lélektelen, hibáktól hemzsegő, bátortalan játékkal. Ám úgy tűnik, csapatszinten még mindig nem sikerül túllendülni a „fejétől bűzlik a hal” elven, és sorozatos edzőváltás helyett rájönni, ennek a halnak a gerince is büdös és gyönge. Legalább hat-hét ponton. No, nem baj. Minden rosszban van valami jó. Innentől kezdve nem terheli dupla súly a Lokit. Lehet a bajnokságra koncentrálni. Még a végén kiderül, hogy a kettős terhelés volt a gond.
Debrecen nem ezt érdemli.
Barna Marci
Új hozzászólás