Noha kétségtelen, ízlés dolga, személyfüggő, hogy ki miként dolgozza fel a halált, ki miképp emlékezik meg mindenszentek napján az elhunytakról vagy épp mely szokások szerint cselekszik november elején. Az viszont ugyancsak vitathatatlan, hogy a nyugati, angolszász kultúrkör hatása olyan méreteket ölt hazánkban, amely már-már kellemetlen és nyugtalanságot kiváltó élmény lehet egyes, konzervatívabb gondolkodású személyek körében.
Magam korántsem vagyok a kelta eredetű halloween ellen, hiszen azt gondolom, különösen a gyerekek számára szükséges ennek kapcsán élményszerű eseményeket szervezni, a huszonéves generáció pedig egyenesen él-hal a halloween-bulikért, amivel semmi gond, hiszen ez közösségi esemény is, a vendéglátóhelyeknek pedig extra bevételi forráslehetőség. A problémát sokkal inkább az üzleti részében és médián keresztüli túlreprezentáltságában látom.
Napjainkra eltörpülni látszik az elhunyt szeretteinkről való csendes, gyertyaláng melletti megemlékezés, a temetők meglátogatása. Ez alapvető emberi, társadalmi probléma is, hiszen a legtöbben alighanem úgy fogják fel mindezt az ünnep- és emléknapkört, hogy az esztendőnek ezen egy-két napján szükséges felidézni eltávozott szeretteink velünk élő emlékét. Sokan pedig még így sem gondolják, annál inkább fektetünk óriási hangsúlyt a jelmezek, arcfestékek megvásárlására, teljesen a feledés homályába engedni a sírkertekben nyugvók emlékét. Nem kellene, hogy így legyen! A kettő nagyon is megfér egymás mellett. Legalábbis megférne, ha az egyensúlyt megpróbálnánk megtalálni.
Persze nem vitatom, ezek a „horrorbulik” könnyedén csaphatnak át intenzív partiba, ivásba és egyéb járulékos cselekvésekbe, míg ennek anyagi vonzatai is egyre nőnek és nőnek, a mindenszentek és a halottak napja pedig ahelyett, hogy megfelelő együttélést találna a halloweennal, sokkal inkább eltörpül, ez által pedig a halál mint fogalom és az élet velejárója egészen új, földöntúli, ebből eredően pedig fiktív kontextusba kerül. A halál és a túlvilág fogalma egészen átértékelődik, és nem látjuk, hol a határ halál és horror között. Pedig egészen egyszerű volna ezt a kettősséget felépíteni. Csupán egy valami nem engedi: pénz, pénz, pénz.
Barna Marci
Új hozzászólás