Vélemény

„Csakazértis” DEAC!

Hiába hajtottak a fiúk, egy ponttal kikaptak utolsó hazai meccsükön  Fotó: DEAC

A DEAC-Tungsram kosarasai számára véget ért hazai pályán az idei szezon. Hogy örülünk-e? Dehogy. Ennek a teljesítménynek még akkor se lehetne örülni és tapsolni, ha soha többet nem indulna újra a bajnokság, és most láttuk volna utoljára szeretett csapatunkat. Mégis ott motoszkál a gondolat, hogy ez csak egy szezon volt, ősszel pedig egészen más struktúrával, felállással vághatunk neki a következő idénynek.

Türelem van, más aligha

Végtelennek tűnő várakozás

A napokban történt, hogy egy mozgalmas egyetemi nap után csoporttársakkal szerettünk volna hazajutni. Az este ugyanis tartogatott további közös programokat, hiszen addig csupán a nap eseményeinek felében volt részünk. A DKV jóvoltából az izgatott várakozás kétségbeesett rohanássá fajult.

Hajrá, utánpótlás!

Berényi Sándornak nagyon nehéz helyzete van  Fotó: DEAC

A középszakaszban a DEAC-Tungsram férfi kosárlabda csapata az egyetlen középházi gárda, amely valamennyi mérkőzését elveszítette. Az okok láthatóak a pályán.

Az igazi húsvét

A békés, nyugodt Nyíradony

Talán már nem is emlékszünk pontosan, milyen volt a legutóbbi feltámadási ünnepi hétvége, amit nem húzott keresztbe a járványhelyzet, a törvényi korlátozás. Az elmúlt évek húsvétjai csendben teltek, szűk körben, a harang is csak magányosan szólt vasárnap. Ám idén végre újra átélhettük, milyen együtt várni a körmenetet a családdal.

Itt élünk, ítélünk

Egy élet nyomai

Naponta járom végig ugyanazt az utat az országban, a városban, háztól az egyetemig, meg a boltig, meg mindenhova. Ebből fakadóan különösen is megdöbbentő, hogy milyen árnyoldalakkal borított világot élünk, amikor egy-egy rendkívüli „kirándulás” során arculcsap a cudar valóság.

Kis utca, nagy gondokkal

Lehet szlalomozni

A Debrecen belvárosában elnyúló kis óvárosi utcák egyik jellegzetessége, hogy nehézkes a parkolás. A bajt pedig csak tetézi az útburkolat igen kellemetlen és zavaró minősége. A Fazekas Mihály utca az egyik élenjáró terület, ahol a lakók és az áthaladók számára már-már lehetetlen a biztonságos közlekedés.

A maszk mögött

Reméljük, végleg megszabadulunk tőle  Fotó: pexels

Csaknem kettő teljes éve határozza meg életünket a járványhelyzet, a különböző korlátozások fizikai dimenziója. Vagyis határozta meg. Maszkot hordtunk, közösségi életünk egy plasztikkártyától függött. Ennek azonban vége – remélhetőleg egyszer s mindenkorra.

Foci a tévében, közvetítés a rádióban – Szepesi 100.

Szepesi György

„Czibor most az alapvonalról, most Puskásnak adja, Puskás cselt csinál, lő… Gól, három-egy, gól, gól, gól, gól!" – kell ennél sokatmondóbb, ikonikusabb bevezető?

Hétköznapi bálványaink

Képünk csak illusztráció

Ha a bálványimádás szót említem valakinek, az leginkább a katolikus templomban található, festett-fényes Jézus szobrokra gondol, amelyeket a hívek simogatnak, csókolgatnak, Istenként tisztelik – az Isten helyett.

Egy autónak is járhat 15 perc hírnév

A járműceleb

Tényleg csak emberek válhatnak celebbé a 21. század digitális, közösségi média-sodrában? A tehetség már régen háttérbe szorult a showvilág elhatalmasodása miatt, de nyugodtan állíthatjuk, hogy napjainkban akár még egy gépjármű is a közvéleményt borzoló események főszereplőjeként válhat egy kis időre a legismertebb „celebbé”.

A mi hibá(i)nk

Kijavítandó hibák

Elkezdődött egy új esztendő. Látszólag minden maradt a régiben, azonban mégis egy újabb lehetőséget kaptunk a sorstól, hogy megint megéljünk, nekirugaszkodjunk egy évnek és megpróbáljunk valamit kijavítani.

Tűzijáték: cirkuszt a népnek!

Tűzijáték a Debreceni Egyetem előtt

A tűzijáték nevében foglalja: játék a tűzzel. Ez a fajta szórakozás kínai kulturális rítusokból nőtte ki magát a középkorban, mára pedig az egyik legkedveltebb és legmegosztóbb szilveszteri tevékenység az emberiség számára. A hangsúly pedig azon van, hogy megosztó.

Hétköznapi gondolatok: Az életre nincs ráadás

Idelenn az élet ugyanaz

Néha elgondolkodunk azon, vajon miért jutottunk oda, ahová. Mit rontottunk el? Mit tettünk jól vagy rosszul?

HALLhatjuk-e még a zenét?

Zaj, füst, embermassza  Fotó: pexels

Üres tekintetek, még üresebb szólamok, erkölcsi mocsok szagától átjárt mosdók és sötét tánctéren, arctalan alakok fogadtak a buliba belépve. Valóban igaz, ebben a helyzetben az egyetlen bűn a józanság.

Hamvadó cigarettavégek

Ha az idősek nem mutatnának rossz példát, talán a füstölgő fiatalok is kevesebben lennének

Milyen megnyugtató hanggal dalolta azt a klasszikus magyar sanzont Karády Katalin, amelyben a kis hamutálon szunnyadó parazsakról, meg félhomályos szobában, magányos, éji  merengésről énekel. S az a kis cigarettaparázs mennyire odaillik. Ám van, ahol egyre tájidegenebb. A dohányzás mind napról-napra válik a hétköznapi élet „megszokandó” velejárójává, a korosztály pedig, amely „megszívja”, egyre ifjabb.

Oldalak