Amikor kedvenceinkre gondolunk, alighanem, rögtön rajongva szeretett sportolóink juthatnak eszünkbe. Ám élnek köztünk olyan kedvencek is, akik legalább akkora figyelmet érdemelnének, mint a sportolók. Mégis, csupán egyetlen nap jutott nekik az esztendőből.
Facebook, Instagram, Messenger, WhatsApp – életünk kikerülhetetlen, már-már nélkülözhetetlen tartozékai. Fontosságukat különösen akkor érezzük meg, amikor néhanapján leállnak.
Két évtized telt el, pontosan húsz év. Majdnem annyi, amennyit én éltem eddig. Szinte semmit sem tudok róla, csak azt, amit már az útókor számára rögzítettek. Majdnem háromezer ártatlan élet ért szörnyű véget.
Biztosan sok fiatallal megesett már, hogy buli közben megéhezett, és jobb híján a rendelés eszközét választotta segítségül. Hazánkban, itt Debrecenben is többféle ételszállító cég munkatársai száguldoznak. Nevetséges, azaz inkább kissé abszurd eset történt épp a napokban.
Magyarország labdarúgó-válogatottja az Eb-döntős angolokat látta vendégül szeptember másodikán a Puskás Arénában, ahol a csendes első felvonást gólzáporos második követte.
Élménydús, emlékezetes nyár után újra ránk köszönt a „sötétség” kora. Elkezdődött az iskola, az egyetemen is hamarosan ismét a tanulók töltik meg a padokat, addig is javában zajlik a tárgyfelvétel.
„A szülőváros egy hang, amit éjjel hallasz a nyitott ablakon át és nem tudod elfelejteni” – írja Márai Sándor. Gondolata alighanem rám is hatványozottan érvényes lesz, ahányszor csak álomra hajtom a fejem, szülővárosomtól távol.
A napokban jelentősen felerősödtek a közvélemény hangjai, amelyek elsősorban Dzsudzsák Balázst és karrierjét támadják. Hadd szóljon most egy kicsit az ellentábor hangja is!
Csaknem egy héten át a kosárlabdáé volt a főszerep Debrecen szívében. Mit adott ez a néhány nap a városnak, a kosárrajongóknak? Nehéz lenne felsorolni.
Nyári gyerek vagyok, az a szélsőségesen nyárias fajta, aki az élet minden értelmét a nyárban látja. Most elmúlt. Eddigi írásaim közül az eddigi talán legnyomottabb következik. Így talán jobb lesz, s könnyebben elviselhető, hogy itt az ősz.
A 2021-es Virágkarnevál az egy évvel előbbihez hasonlóan, felvonulás nélkül zajlott. Sokakban komoly hiányérzetet okozott, hogy elmaradt a színpompás menet, egyesek azonban kimondottan örültek neki, hogy nem tartották meg. Mit is adott tehát ez a számos, egymással ütköző visszhangot kiváltó karneváli hét?
Csak a szokásos – szóltunk egyszerre. Igen, ezt kellett megállapítanunk hazánk nyugati oldaláról hazafelé indulva, majd ugyanazon a héten, amikor ez történt, újra csalódnunk kellett a magyar vasúti szolgáltatások zökkenőmentes működésében. Azaz, hogy…valami olyat kaptunk, amit vártunk.
Csaknem két éve már, hogy a koronavírus okozta járványhelyzet miatt szinte az egész világ és az addig jól meg szokott életünk fenekestül felfordult, és kénytelenek voltunk és vagyunk alkalmazkodni ehhez az új felálláshoz maszkhasználattal és vakcinákkal vagy anélkül.
Teljesen felújított és megújult, megszépült parkolót adott át április végén a Hódos Imre Sportcsarnok mögötti területen Barcsa Lajos, Debrecen alpolgármestere. Az átadáson megköszönte a DVSC Schaeffler és a DVSC Kézilabda Akadémia női sportolóinak a virágosítási és szemétszedési, önkéntes tevékenységét.
A többek között hazai rendezésű Európa-bajnokság Magyarország számára végetért. Dicsőségesen búcsúztunk, büszkék vagyunk, ünnepeltünk. Úgy gondoltuk, a történelemírás ősszel, a világbajnoki selejtezőkön folytatódik. A sokat szenvedett magyarság sorsa azonban ezúttal is tartogatott némi kellemetlen meglepetést.