A magyar futball legnagyobb ígéreteként távozott 2008 telén, majd bő tizenkét esztendővel később hazánk válogatottjának szereplési rekordereként tért vissza nevelőegyesületéhez. Vélhetően sokan kitalálták már: Dzsudzsák Balázsról van, s lesz szó a továbbiakban is.
Tessenek nekem mutatni még egy olyan magyar labdarúgócsapatot - és mindegy, hogy első, vagy másodosztályú, - ahol a kezdőben nyolc válogatott labdarúgó kergeti a bőrt!
Köszöntelek, szeptember. Végre felvirradt borús reggeled. Mostantól nyugodtan kereshető telefonon, de személyesen is az összes testület, alapítvány, részvénytársaság, vegyes vállalat, kft., bt. és egyéb formáció törzsfőnöke, nagymestere, elnök-vezérigazgatója, elnöke, ügyvezető elnöke, ügyvezetője, mert mostantól, aki keres, az talál!
Minek szépítsem, középiskolás koromban nem tartoztam a matematikai fenomének közé. Nem bukdácsoltam ugyan a tantárgyból, de a közepes érdemjegy elnyerése már olyan erőfeszítésembe került, amitől kidagadtak az erek a homlokomon. Legalábbis belülről így éreztem akkor.
Isten az embert megteremtette férfinak és nőnek. Ádám és Éva óta magától értetődő, hogy új élet a férfi és nő természetes kapcsolatából sarjad, így az emberi, testi kapcsolatokat e két nem keresi egymás közt. Ennek ellenkezőjéről az elmúlt években azonban igen erősen próbálnak meggyőzni a másik oldal képviselői.
Nincs is jobb annál, amikor egy pusztító kánikulai napon a sivár hangulatú hivatali folyosón tölthetem a legforróbb órákat. A munkaügyi adminisztrációt megpróbáltam gyorsítani.
Kezdeném egy bibliai idézettel a szerdai Mezőkövesden látott Loki-bravúr után. Az Ószövetségben, Jónás könyvében ez áll: „vessünk sorsot, hogy megtudjuk, ki miatt jutottunk ebbe a helyzetbe".
„Műveljük kertjeinket!” – szól a végszó Voltaire egyik leghíresebb művének, a Candide-nak befejező mozzanataként. A szerző a termőföldön kívül egyúttal felhívja figyelmünket testi és lelki gyümölcseink érlelésére is. Bálint György ennek alapján méltán nevezhető a magyar földek és a kultúra Voltaire-ének.
Kedden ott voltam a DEAC sajtótájékoztatóján, ahol ámultam az ott látott-hallott tervek hallatán. Lesz új aréna a Dóczy József utcában, hozzá ütőképes csapat a másodosztályban.
Ez az év aligha lesz az évszázad esztendeje. A vírus itt szambázik közöttünk. Minden hol leáll, hol újraindul, alig van valami abból, aminek lennie kellene.
A debreceni szurkolókban a június 5-i Kaposvár elleni blama után valami elszakadt. Vitelki Zoltán és gárdája kőkemény kritikákat kapott a drukkerektől szemtől szemben, a lefújást követően. Ez az összetűzés azonban csak egy csepp a hajdúsági csapat kaotikus tengerében.
A centenárium időben távol áll az adott eseménytől, de érzelmileg mégis közelebb hozza az emberekhez a múltat. Június 4-én épp 100 esztendeje lesz, hogy Versaillesben aláíratott a Magyarország sorsát örökre megpecsételő trianoni békediktátum. De miként éli ezt meg a magyarság?
A regnáló kormányok igyekeztek csökkenteni a szülők gyermekeinek iskoláztatási terheit. Ingyenessé tették a tankönyveket, az iskolai étkeztetést, stb. A koronavírus járvány tette azonban majdnem ingyenessé az oktatást.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.