Vélemény

Hajrájához közelít a labdarúgó másodosztály idei kiírása, és bár a DVSC együttese három körrel a cél előtt a feljutást érő második helyen áll, mutatott játékban és eredményekben továbbra is bőven akad kivetnivaló. Ilyenkor lehet különösen értékes a szurkoló számára néhány őszinte gondolat.

A debreceni Fórum környéke már-már kultikus találkozási hely a tinédzserek, fiatalok számára. Meghitt légyottok, baráti összejövetelek, csavargós délutánok kiindulópontja a bevásárlóközpont előtti tér. A tömeg azonban többnyire ügyet sem vet bizonyos, szinte jellegzetesen oda köthető alakokra, akik mellett nem lenne szabad elmennünk.

Látványos, karakteres és gólgazdag futball helyett kiábrándító vereség volt a jutalma annak, aki kellemes délutáni kikapcsolódásban bízva megnézte a DVSC labdarúgóinak dorogi fellépését.

Az elmúlt néhány évben, s különösen is a karanténidőszakban jelentősen átalakultak az audiovizuális tartalomfogyasztási szokások. Felértékelődött a Netflix, az online-sorozatok világával, a legtöbb dilemmát mégis öreg barátunk, a YouTube okozza.

Versenyfutásról, vak küzdelemről, pánikról is esett már szó az utóbbi időben. Most azonban úgy tűnik, már nagyon a végét járják a hirtelen „utolsó időszak” címszó alatt bevezetett korlátozások. A végét járja sok minden más is.

Korszakváltáshoz érkezett a DVSC labdarúgócsapata, miután a gyengécske februári rajt eredményeképp távozott a szakvezető, Kondás Elemér. Helyét a Huszti Szabolcs-Toldi Gábor edzőpáros foglalta el a kispadon, így a soron következő, Szeged elleni bajnokin már ők dirigálják a piros-fehér alakulatot.

A debreceni irodalom egyik legkülönlegesebb és legismertebb szerzőjének, Szabó Magdának az Abigélje meglepően sokoldalú hasonlóságot mutat napjaink bizonytalan, sejtelmes, a maga nemében mégis színes perceivel. A szereplők akár a ma hősei is lehetnének, no, persze, nem regénybeli valójukban.