Hogyan is lehetne mindössze néhány szóban összefoglalni és értékelni azt a több mint egy évtizedes korszakot, amely az első tudatos, kisiskolás cselekvésektől az állandó, tettekben gazdag, önálló életig tart? A híres krisztusi szókapcsolat jut eszembe: kezdet és vég.
Németh István (becenevén Isti) 1993-ban látta meg a napvilágot. A debreceni Szent Család plébánia templomában kiskora óta végzett szolgálatot. 2018. június 23-án szentelték pappá, majd püspöke tanulmányai folytatását kérte tőle és Rómába küldte tanulni.
Különös tárgy került ma a kezembe. Egy dokumentum, tulajdonképpen egy hivatalos irat, egészen pontosan egy útlevél, amely az édesanyám nevére, számára lett kiállítva.
1949 nyarán a Petőfi centenáriumot, a korszak kiemelkedő ünnepét mindenki máshogyan élte meg. A jubileumi ünnepség különleges módon vált emlékezetessé az akkor még fiatal rendőr számára, akiről az alábbi sorok szólnak.
Népszerű lett két keréken közlekedni. Köztudottan számtalan előnnyel jár. Egészséges, megmozgatja a testet, zéró benzinfelhasználás, ezért környezetbarát is.
Mátyás királyról számtalan mese, legenda született. Egy internetes összesítés száztizenkilenc mesét és mondát gyűjtött össze. Mindegyik közös vonása a király igazságossága és nagylelkűsége. Gondoljunk csak az Egyszer volt Budán kutyavásár, a Csukafogta róka vagy a Kolozsvári bíró c. mesékre!
A minap betértem a templomba. Nem volt különösebb indoka, nem tartottak szentmisét és nem gyakorolt az orgonista. Egy-két öreg néni morzsolta rózsafüzérét az első két padsorban.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.