Szokatlan sajtótájékoztatót, valójában könyvbemutatót tartottak február 6-án, kedden a debreceni Fórum üzletközpontban. Az esemény egyik érdekessége a helyszín volt: egy vécé előtere.
Lehet, mire e sorok megjelennek, vége a télidei furcsa időjárásnak. A lényeg azonban, hogy a természet heteken keresztül az évszakhoz képest melegebb időben részesítette az emberiség európai, de leginkább közép-európai részét.
Az ünnepek környéke a túlcsorduló érzelmek ideje. A világot keblünkre szeretnénk ölelni, szeretni akarunk mindenkit. Szeretteinknek ajándékokkal is kifejezzük, nélkülük mennyire sivár az életünk.
Történt pedig egy debreceni munkahelyen, hogy Józsi (nevezzük így, mert nevét titkolná) észrevette munkatársa lopását. Most nem részletezzük, mit és hogyan emelt el. Legyen annyi elég, bizony elkövette.
A lány a szülők házasságon kivüli kapcsolatából született. Az együtt élés hamar felbomlott. Az apa elköltözött, új élettársi kapcsolatot létesített. A gyermeket az anyja nevelte tovább. Szülei segítségére voltak, mert egy háztartásban laktak.
Mindenki vágyik valami könnyű, de jól fizető munkára. Ilyennek tartják a nyári hóseprő, szaharai vízmű karbantartói, vagy a hortobágyi sherpa állásokat.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.