Olvasmány

Egy közkedvelt internetes fórumon becsapott albérlők panaszkodnak egymásnak, milyen gazul bánt el velük a főbérlőjük. Elképesztő történeteket olvashatnak itt a témával foglakozók. Most azonban nézzük meg az érem másik oldalát! Debreceni családok történeteit tesszük közzé, azokét, akik arra vetemedtek, hogy kiadják az ingatlanjukat.

A történet hallatán elképedve csóváltam fejem: létezik ilyen? Miközben tudom: igen, hiszen éppen az előbb hallottam. Aki mesélte, ismerősöm, a megoldás pedig az intézkedő szervre jellemző.

„Ott áll a lány, az út jobb oldalán,/Egy sárga rózsa, hervadt homlokán,/A szürke úton, csak várakozón,/Földvár felé félúton…” Idegességemben dúdoltam Bródy János: Földvár felé… c. örökzöldjét, mert ráeszméltem, bizony rossz irányba haladok.

A mai napig előfordul, hogy kisebb településeken élő idős emberek kiülnek a házuk kerítése elé eszkábált padjukra. Szomorú látvány az ölbe tett kezű, ráncos arcú, semmibe révedők, ahogy szinte érezni agyuk üresjáratát.

„Hull a hó és hózik, Micimackó fázik”. Igen, mert tél van. A nekünk szokatlan hideg sokak számára természetes.