Olvasmány

A következő eset közreadásával nem magamat kívánom fényezni. Más ugyanúgy megtette volna. Emberi kötelesség nemre és életkorra tekintet nélkül. Elmaradása azonban életekbe kerülhet, megbocsáthatatlan bűn.

Bigyu fura egy alak. Ránézésre és meghallgatása után azt gondolnák: egy lökött fickó. Vidéken a falu bolondjának tartanák, de a városiak is másként tekintenek rá, pedig agyában minden kerék a helyén van.

Idén korán fordult fagyosra az idő. Már a november eleji hűvös napok, valamint a szakemberek, előre jelezték: bizony zimankós tél elé nézünk. A jóslatok hamar valósággá dermedtek. Még két hét hátra van a hivatalos tél kezdetéig, ám a hőmérők már most súlyos mínuszokat mutatnak.

Az a jó, amikor nemcsak karácsonykor figyelünk a szegényekre, a kiszolgáltatottakra, hajléktalanokra. Egész évben igénylik a törődést. Csakhogy a szürke hétköznapokon hajlamosak vagyunk megfeledkezni róluk. Az alábbi valós történet, erősíti az emberben a hitet: nem veszett ki az empátia, a segítőkészség.

Debrecenben a Szent Anna utcai templom mészkő lépcsőjén egy öreg koldus ült. Két lába közt egy kockás zsebkendő volt kiterítve. Rajta négy-öt pénzérme pihent. A nadrágzsebemben találtam egy kis aprót. Nem volt sok, talán kétszáz forintnyi. A koldusnak adtam.