Megdöbbentő olvasni azokat a felhívásokat, amikor szülők, ismerősök vagy a rendőrség eltűnteket keresnek. A Facbookon szinte naponta jelennek meg kétségbeesett felhívások.
A börtönben lassan telnek a napok. Huszonnégy óra a duplájának tűnik (bizony nem enged a negyvennyolcból). A zárkákban pangás, a rabok egymást is unják.
Kontraszt vagy mégsem? Az olvasó az írás végére eldönti. A bizonytalanság oka a költekezések közötti irtóztató különbség, miközben mindkét résztvevő ugyanattól kapja apanázsát: az államtól. Az egyik megdolgozott érte, a másik meg főfoglalkozásban nemzi a gyerekeket. Az élet szervezte a találkozást.
Református ember létemre elfogadom a lélekvándorlás tényét. Ebben a felismerésben eléggé megerősített Galgó Laci mozdonyvezető barátom, aki miután 1996. november negyedikén leszállt M62 dízel mozdony vezér állásáról, amellyel az öthúszas személyvonatot hozta le Pestről, egy pillanat alatt megvilágosodott.
Az Úr a hetedik napon megpihent. Belefáradt a világalkotásba. A hét vége azóta is pihenőnap. Egész heti munka, tanulás után szükséges a kikapcsolódás, regenerálódás, feltöltődés a következőkre.
A Bermuda-háromszög a Karib-tenger Bermuda sziget, Puerto Rico és Miami által határolt területe. Repülőgépek és hajók rejtélyes eltűnésétől híresült el.
Első benyomások birtokában elég komoly valószínűséggel meghatározhatjuk a megfigyelt személyiségét. Fél perc meg egyenesen időtlen idő. Ennyi idő alatt cselekedetek sora alapján ítélkezhetünk.
A debreceni Nagyállomáson mindig történik valami. Ahol sok ember megfordul, egy szemlélő számára nem unalmas az élet. Férfiak, nők, gyerekek, viselkedések, tulajdonságok, tárgyak. Csupa, csupa megfigyelésre érdemes megjelenés, megnyilvánulás.
Húsvéthoz közeledünk, miközben lassan elhomályosul a karácsonyi ünnep. Mégis, magazinunk mostani írása ez utóbbiról szól. Gyerekeknek, szülőknek és pedagógusoknak.
Ahogyan a szobrász önti a gipszet a halhatatlan arcra, azonkép öntjük mi céhesek- mívesek szavunknak anyagát és várunk, várunk, míg a kíntól kővé nem mered.