Olvasmány

Gondolatok anyák napjára

Anyák napjára

Anyák napja…ami az oktatásban pro és kontra. Az osztálytermekben ismereteket, tudást közvetítenek, nevelnek szépre és jóra – gyakran a szülők helyett is -, ám mindig akadnak, akik „betartanak” az igyekezetnek.

Nekrológ helyett

Isten nyugosztalja

Apám, 82 évesen végleg megpihent. Most, hogy nincs, érzem azt az óriási űrt, amit maga után hagyott. Bármerre járok a szülői házban, minden tárgy rá emlékeztet. Anyámmal kisírt szemmel hallgatunk. Már könnyezni sincs erőnk.

Sokk, majd fogadalom

Józsi bácsi hatvannak vallotta magát, de nyolcvannak is elnéző füllentéssel lehetett hazudni. A túlzás kimerítette a jóindulatú fiatalítás szándékát is. Arca, mint a gyűrt hegység. Bőre bibircsókos tulipánvörös, szemei véreresek.

Véremet csapolták

Háziorvosom laborra utalt. Évente megteszi, mióta vérnyomásom az egeket ostromolja. Tudják, mi ez? Vérvétel és kis műanyagpohárba pisilés.

Cavintonkérés a kocsmában

A "gyógyszertár"

A késő délelőtti órában a krimó kivételesen kongott az ürességtől, senki sem kortyolgatta langyos sörét, széndioxiddal bolondított roséját.

A boldog nénike

A boldog nagyi

A reggeli Debrecen rohanókkal zsúfolt. Dugó az utakon, tömeg a járdán. Türelmetlen dudálás, gyalogosok között száguldozó kerékpárosok utáni anyázás.

Sorban állva, morgolódva

Néha végtelennek tűnik, csak a türelmünk véges

Régebben az egyik hipermarket pénztársora fölött táblák lógtak, rajta a figyelmeztetés:  „Ha a pénztárnál két vásárlónál többen állnak, akkor újat nyitunk.” Azóta lekerültek a biztató mondatot tartalmazó applikációk, s vele egyenesen arányban növekedtek a sorok.

Kalmopyrin Joe

"Mindenre jó"

Kalmopyrin bácsi már túl van a hetedik ikszen. Élemedett kora ellenére virgonc és gyors észjárású. Azt mondja, mindez a Kalmopyrintől van.

Egy fiatalember rövid, tragikus élete

Képünk illusztráció Fotó: mno.hu

Szakmányban gyárthatók lennének azok az egykaptafára húzható élettörténetek, amelyek állami gondoskodásban részesültek – vagy, ahogy egymást közt mondogatják: államisok – nevelkedéséről, életkezdési nehézségeiről íródnak.

A mi kis falunk 2.

Veszélyes kereszteződés

Szürke, piros, szürke

Fél négykor már csilingelt az öreg Nokia, maradt volna még, legszívesebben lenyomta volna a szundit, de sóhajtott egyet, kifordult a takaró alól, valamit motyogott az asszony, visszafordult, ráhúzta a takarót teljesen, mert ilyenkor azért hűvös volt, nyitva az ablak, áramlott be az éj hidege, magához is tért gyorsan, bele is borzongott a hűvösbe.

Oldalak