Vélemény

A napokban gondolkoztam el rajta, hogy micsoda különös érzés kerülget már hosszú ideje. Valahogy képtelen vagyok elviselni ezt az „áprilisi hangulatot”. Pedig sajnos úgy tűnt, sosem ér véget. Rápillantottam a naptárra és fellélegeztem. Az egységes létformává folyt, elveszett idő éledezik és közeleg a nyár, itt van május elseje.

A kis közösségi ház, ahol főállásban dolgozom, már több mint egy hónapja zárva. A félbemaradt kiállítás képei lehangolóan lógnak a falon, az utolsó előadás székei még a nagyteremben ülnek meredten, és állott a levegő, hiába tárom ki az ablakokat kétnaponta.

Ma lenne 68 éves a DVSC labdarúgócsapatának egykori játékosa és legendás szakvezetője, Garamvölgyi Lajos.

„Felszabadítónk hősi nevét…”- hangzik az egykor gyakran énekelt úttörődal refrénjének zárósora. A vörös nyakkendős ifjak büszkén zengték világgá, hogy 1945-ben ezen a napon a szovjet hadsereg felszabadította Magyarországot a német megszállás alól. A szerzeményből  azonban véletlenül kimaradt, hogy az igazi megszállás csak ezután következett.

Az egészségügyi világhelyzet rohamosan és egyelőre fékezhetetlennek tűnő romlása sok más versennyel, sporteseménnyel egyetemben a tokiói olimpiát is elérte, s maga alá gyűrte. Így kedden hivatalossá vált, hogy egy év csúszással, jövő nyáron rendezik meg a játékokat Japánban.

Hetek óta tart a korona (CoV-2, COVID-19) járványa körüli riadalom. Bár személy szerint kicsit a mai napig túlzónak tartom elsősorban a média okozta pánikot, el kell ismernem, valami ismeretlen ellenséggel állunk szemben. Nem a betegségtől félek, pontosabban alapjában véve nem attól. Hanem a teljes bizonytalanságtól.

Egy hazai hiphop sláger szerint” Az igazi hős nem Superman vagy Batman…”. Sajnos bekövetkezett az emberiség történetében az a fordulópont, amikor végre azok is megérthetik, mit is jelent hősnek lenni, akik talán minden nap elsétálnak a köpeny nélküli megmentők mellett. Ausztrália tűzoltóiról van szó.