Sokan emlékeznek még a „száraz tónak nedves partján” kezdetű humoros, gúnyos gyerekdalocskára. A „száraz tó” kifejezés hazánkban egyre aggasztóbb mértékben válik szürreális mondókából aggasztó valósággá. Debrecen környékén már szinte egyáltalán nem is találkozhatunk egykor virágzó és tömegeket vonzó tavainkkal.
A Balaton vízállása évek óta rendkívül alacsony. Tavalyi baráti nyaralásunk során egy idő után már nem is figyeltük, hol tartunk, csak azzal foglalkoztunk, hogy már egészen bent vagyunk a Balatonban, a kék tó pedig még mindig csak derékig lepett el – minimális túlzással, kétlábon azonban még mindig aggályok nélkül megálltunk, olyan alacsonyan állt a magyar tenger víztükre. Az idei pusztító szárazság pedig még tovább rombolja a magyar természetet, jelen esetben pedig nem csupán az agráriumra, a mezőgazdasági terményre kell gondolni, hanem a vízi ökoszisztéma agóniájára. A Velencei-tó aszály miatti kiszáradása okán már megmentési tervet is létrehoztak a helyi illetékesek, a Fertő-tó hajói iszapzátonyban „fuldokolnak”, a vegyi katasztrófa miatt elővilágát alapvetően is elvesztő Sajó pedig további mérhetetlen károkat szenved. Ez természeti, gazdasági és turisztikai károkat is okoz. Ezek egyenként is borzasztó kárt jelentenek Magyarországnak, így együtt pedig valóságos természeti krízis szélére sodródott a csapadékhiány miatt Magyarország. Nézzük, errefelé mi a helyzet?
A Debrecen-Bánk erdei tavai, így Fancsika és a Vekeri néhány éve nyáron horgászparadicsomként, vízibiciklis helyi turisztikai célpontként szolgáltak, télen pedig a korcsolya szerelmesei is rámerészkedhettek. Eljött az az idő, amikor már nyáron is bemerészkedhetünk a tómederbe. A meder ugyanis megvan, fenekén pedig száraz föld csupán, a tó ugyanis kiszáradt. Már javában tart a Civaqua beruházás előkészítése és technikailag már el is kezdődött maga a megvalósítás. Ám ennek kézzelfogható eredményeihez még nem kevés idő szükséges, ráadásul az ottani tavakat táplálni hivatott Kati-patak medrében sem csordogál már megfelelő mennyiségű, helyenként semennyi víz. A folyószabályozásnak, elvezetésnek köszönhetően azért valós reményeket táplálhatunk a Civaqua sikere iránt, amely nem csak önmagában a tavak feltöltését fogja szolgálni, hanem Debrecen zöldebbé alakításának is történelmi mérföldköve lesz. Addig viszont a mérhetetlen károkat okozó és már-már kezelhetetlen aszály ellen egyelőre csupán mindenki egyéni belátása szerint cselekedhet, a maga környezetét alakítva némileg és gondoskodni, vízzel táplálni a növényeket, magát a közvetlen környezetet. A turizmus pedig e téren némileg kettős. Persze van élvezeti faktor abban, amikor a Balaton vízállása alacsony és – ésszerű keretek között – szabadabb mozgástér nyílik a strandolók előtt. Ezt a nem kevéssé veszélyes szórakozást magában rejtő jelenség azonban amekkora élvezet lehet turistaként, az ökoszisztémának akkora katasztrofális veszteség, akárcsak a Vekeri kiszáradása, amelyben pozitívum aligha fedezhető fel.
Barna Marci
Új hozzászólás