Még azt mondják, nem jó a focink…

A döntetlennek is lehet örülni  Fotó: MLSZ

Tehát az állítás, amellyel a közösségi oldal kommentszekciójának „szakértő hősei” valamennyien egyetértenek: az angolok legyőzése, az olaszokkal játszott szoros meccs és a németek elleni döntetlentől függetlenül a magyar futball kiábrándító és néhány véletlen jó szerepléstől még nem kell falnak menni. Kérem? Normális?

Nézzük a tényeket. A Nemzetek Ligája A-csoportjában, a halálcsoportnak nevezett négyesben a magyar nemzeti tizenegy először legyőzte a Harry Kane fémjelezte, a világ top klubjaiba játékost küldő Anglia válogatottját Szoboszlai Dominik kiváló büntetőjével. Majd Cesenában az Európa-bajnok ellen 2-1-es vereségett szenvedett Rossi-mester alakulata, Belottiék pedig a hajrában egészen egyszerűen időhúzással próbálták visszatartani a magyarok rohamát, majd a Puskás Arénában Németország ellen Pazar döntetlennel zárta a NL első felvonását Magyarország.  Hazánk válogatottjának szervezettségét mi sem bizonyítja jobban, hogy egyik nagy hal sem élhetett a kifejezetten rajzolt akciókból, hiszen az ívelések és a kényszerítőkkel, beadásokkal kialakítani kívánt gólhelyzetek rendre elakadtak a mieink védelmében, támadásaink pedig pontosak és remekül felépítettek voltak. Manuel Neuer szinte egy pillanatra nem pihenhetett, hiszen, ha nem Ádám Martin fejeseit kellett éppen hárítani, akkor valamely Fiola-beadásra figyelt, hogy ne magyarnál érjen földet. Az eredmények alighanem magukért beszélnek. Nem egy, nem kettő, hanem három olyan meccseredmény, amelyek után csak az nem emel kalapot ezelőtt a csapat előtt, aki egész egyszerűen nem akarja elfogadni: Magyarország jelentős tényezővé fejlődött az európai futballtérképen. A legnagyobbak sem állhatnak ki ellenünk magabiztosan, hiszen méltó ellenfél ez a kis ország a kontinens szívében.

Annál inkább jelentős ez, hogy a csoportunkat arra kényszerítettük, hogy jelenleg Anglia kettő ponttal a B-ligába való kiesést jelentő negyedik helyen álljon, a piros-fehér-zöld-trikolór pedig az olaszoktól csupán eggyel lemaradva, négy egységgel a második helyen meneteljen tovább. A végére pedig egy személyes érzelmi megjegyzést engedjenek meg. Magam nem voltam Nagy Zsolt beválogatásának híve, sőt, az első két meccsen sem hagyott bennem kifejezetten mély nyomot. Szombaton ez megváltozott. Egyrészt hátvéd létére rendkívül hasznos támadójátékkal állt pályára, másrészt gólt rúgott. Harmadrészt pedig a nyilatkozatában és örömkönnyeiben megmutatott szerénység, alázat és elhivatottság olyan hitelessé tette ezt a labdarúgót, hogy képtelenség nem azt mondani, hogy e fajta hozzáállásával igenis megérdemli, hogy magára öltse a meggypiros mezt.

A magyar név megint szép lett, a magyar futball pedig hosszú évtizedek után újra megkerülhetetlen szereplőjévé vált az európai sportélet elitjének.

Barna Marci

Új hozzászólás

CAPTCHA
Ez a kérdés teszteli, hogy vajon ember-e a látogató, valamint megelőzi az automatikus kéretlen üzenetek beküldését.
Kép CAPTCHA
Be kell írni a képen látható karaktereket.